Múlthét pénteken a két Dani, Bence és én is végeztünk délután 3kor, és mivel múltkor a tónál tudatosult bennem, hogy vannak grillek, gondoltam csinálhatnánk egy grill partit. Engem ez az ötlet nagyon felcsigázott az nap, és amint megláttuk a jövőheti beosztást, tudtuk mi fog következni :) Előre elterveztünk mindent a konyhán van csirke, azt pácolunk be előtte, van gyújtós is, és a BigY-ba veszünk disznót, hogy ne csak csirkét együnk, mert két hónap után már kicsit unalmas, és hiányzik a magyar embernek a disznó :) Munka után szinte azonnal eltudtunk indulni. A konyháról vittük a csirkét, két üdítőt, jeget az üdítőknek és a sörnek, meg gyújtóst. Szenet csak egész zacskóval találtunk azt meg nem akartuk elvinni, így hát azt a boltban kellett megvenni a disznóval egyetemben. Hál' istennek az italbolt pont útba esett, így nem kellett kerülni, hogy megvehessük a söreinket. Mikor megérkeztünk a tóhoz az első persze egy frissítő elfogyasztása volt. Mivel még mindig tilos közterületen alkoholt fogyasztani, megint csak a DrPepperes üveg maradt, de most csak én ittam így, a többiek a zokniukba rakták bele sört :) (én papucsban voltam). Dani először a csirkéket sütötte meg, mert mégis csak az élvezetesebb részt hagyjuk meg a végére. A csirkék után ejtőztünk egy kicsit, majd következett a disznó hús :) Hoztunk krumplit és hagymát alufóliába csomagolva a konyháról és ezt is rátettük a parázsra. A végeredmény isteni volt, el sem tudom mesélni milyen jó érzés volt két hónap után újra disznóhúst enni. A vacsora végére, már csak mi maradtunk a parton, a nap még éppen nem ment le és ezért kifeküdtünk a partra, és már a sört is műanyagpohárból ittuk.
Nagyon jól sikerült nap volt, több ilyen kéne, de sajnos nem mindig kapunk így szabadnapokat.
2009. augusztus 13., csütörtök
Boston
A második turnus alatt a tábor Bostonba vitt el minket. Igazából Rhode Island volt az első cél, de mivel az egész konyha Bostonba akart menni, így mi odamentünk :)
Az út kb 3 óráig tartott, majd mikor odaértünk, szinte egyből nyakunkba vettük a várost, de előtte megbeszéltük a franciákkal, hogy fél6 éa 6 között találkozunk a Quincy Market-nél, és megyünk onnan közösen sörözni. Ez sajnos nem jött össze, a társaság többször több részletben elhagyta egymást, de azért a végén csak megittuk a jól megérdemelt söreinket. :)
Az első utunk a Boston Common nevű Parkba vezetett, ami egy szép rendezett park a belvárosban, körülötte régi és új épületekkel vegyesen. Az első sör elfogyasztására itt került sor, de mivel amerikában tilos közterületen alkoholt fogyasztani, ezért a már jól bevált DrPepper-es üvegünket használtuk erre a célra :)
A park után a Harvard egyetemet látogattuk meg, hisz mégis az egyik leghíresebb egyetem. Kicsit sétáltunk a parkban, majd a könyvtárnál valamelyikünk megszólalt, hogy nem ülünk le a lépcsőre enni? Erre a következő mondat amit hallunk, hogy Sziasztok! Ti honnan jöttetek? Hát én itt köpni nyelni nem tudtam, olyan váratlanul ért a kérdés és az első amit mondani tudtam, hogy Magyarországról, de azt hiszem ez nyilván való volt a kérdező félnek is. Aztán sikerült magunkat összeszedni és beszélgettünk vele néhány percet. Ő már két éve kint dolgozik az egyetemen és egyébként miskolci. Mondta, hogy sok magyar él Bostonban, úgyhogy van esélyünk találkozni még többel is, meg az óceánpart is hangulatos, ha van időnk sétáljunk ott is. Aztán sajnos el kellett mennie dolgozni. Miután mindenki jól lakott, csoportkép készítés következett, ami igazán viccesre sikerült. Nóri és Dani elhelyezték gépeiket a füvön, majd rohantak oda hozzánk, hogy le ne késsék a képet. Persze valaki mindig belépett a képbe, vagy lemaradt valaki, de aztán egy jó fej srác megkérdezte, hogy esetleg megcsinálja-e a képet, hátha úgy egyszerűbb, szóval végül sikerült a csoport kép.
Az egész napos mászkálás kifárasztotta az egész csapatot és hazafelé az egész buszutat végig aludta szinte az egész csapat.
A következő állomás China Town (kínai negyed). Itt minden olyan, mintha kínában lennél. Az épületek, az emberek, minden. A negyed bejáratánál fényképezkedtünk is, ami elég viccesre sikeredett, mert szerettük volna, ha mindenki rajta van és még a negyed bejárata is, de ezt valahogy a felkért járókelők, merthogy többet is megkértünk, nem igazán tudták véghez vinni.
A China Towntól már csak egy köpés volt a part, tehát értelemszerűen az Atlanti-óceán következett. Láttunk egy-két kisebb fajta jachtot, de semmi extra látnivaló nem volt. Elsétáltunk az akváriumig, ahol túránk véget is ért. Ezután legalább egy óra Liquor Store keresés következett, hogy a csapat elfogyaszthassa a hosszú nap után járó jól megérdemelt söröket. Ekkor már sajnos Bencét és Bent (francia) is elhagytuk, úgyhogy sajnos nélkülük voltunk kénytelenek jól érezni magunkat, de azért ők sem unatkoztak, vettek szivart és kiültek ők is az óceán partra.
Az út kb 3 óráig tartott, majd mikor odaértünk, szinte egyből nyakunkba vettük a várost, de előtte megbeszéltük a franciákkal, hogy fél6 éa 6 között találkozunk a Quincy Market-nél, és megyünk onnan közösen sörözni. Ez sajnos nem jött össze, a társaság többször több részletben elhagyta egymást, de azért a végén csak megittuk a jól megérdemelt söreinket. :)
Az első utunk a Boston Common nevű Parkba vezetett, ami egy szép rendezett park a belvárosban, körülötte régi és új épületekkel vegyesen. Az első sör elfogyasztására itt került sor, de mivel amerikában tilos közterületen alkoholt fogyasztani, ezért a már jól bevált DrPepper-es üvegünket használtuk erre a célra :)
A park után a Harvard egyetemet látogattuk meg, hisz mégis az egyik leghíresebb egyetem. Kicsit sétáltunk a parkban, majd a könyvtárnál valamelyikünk megszólalt, hogy nem ülünk le a lépcsőre enni? Erre a következő mondat amit hallunk, hogy Sziasztok! Ti honnan jöttetek? Hát én itt köpni nyelni nem tudtam, olyan váratlanul ért a kérdés és az első amit mondani tudtam, hogy Magyarországról, de azt hiszem ez nyilván való volt a kérdező félnek is. Aztán sikerült magunkat összeszedni és beszélgettünk vele néhány percet. Ő már két éve kint dolgozik az egyetemen és egyébként miskolci. Mondta, hogy sok magyar él Bostonban, úgyhogy van esélyünk találkozni még többel is, meg az óceánpart is hangulatos, ha van időnk sétáljunk ott is. Aztán sajnos el kellett mennie dolgozni. Miután mindenki jól lakott, csoportkép készítés következett, ami igazán viccesre sikerült. Nóri és Dani elhelyezték gépeiket a füvön, majd rohantak oda hozzánk, hogy le ne késsék a képet. Persze valaki mindig belépett a képbe, vagy lemaradt valaki, de aztán egy jó fej srác megkérdezte, hogy esetleg megcsinálja-e a képet, hátha úgy egyszerűbb, szóval végül sikerült a csoport kép.
Az egész napos mászkálás kifárasztotta az egész csapatot és hazafelé az egész buszutat végig aludta szinte az egész csapat.
A következő állomás China Town (kínai negyed). Itt minden olyan, mintha kínában lennél. Az épületek, az emberek, minden. A negyed bejáratánál fényképezkedtünk is, ami elég viccesre sikeredett, mert szerettük volna, ha mindenki rajta van és még a negyed bejárata is, de ezt valahogy a felkért járókelők, merthogy többet is megkértünk, nem igazán tudták véghez vinni.
A China Towntól már csak egy köpés volt a part, tehát értelemszerűen az Atlanti-óceán következett. Láttunk egy-két kisebb fajta jachtot, de semmi extra látnivaló nem volt. Elsétáltunk az akváriumig, ahol túránk véget is ért. Ezután legalább egy óra Liquor Store keresés következett, hogy a csapat elfogyaszthassa a hosszú nap után járó jól megérdemelt söröket. Ekkor már sajnos Bencét és Bent (francia) is elhagytuk, úgyhogy sajnos nélkülük voltunk kénytelenek jól érezni magunkat, de azért ők sem unatkoztak, vettek szivart és kiültek ők is az óceán partra.
2009-07-14
Újabb pár dolgos munkanapon túlesve, írásba próbálom foglalni a történteket.
Nos, a mi táborunkból is távozásra kényszerült egy lengyel srác alkoholfogyasztás miatt. Legfőbb gond igazándiból a mennyiséggel volt, a srácnak sikerült az éjszaka közepén végigordítania a tábort. Mindezt az után, hogy a Security megpróbálta biztonságos helyen elszállásolni reggelig, hogy megúszhassa az egészet. Nem jött neki össze. Sikerült mindenkivel tudatnia az állapotát. Majd még reggel is sikerült kifogásolható állapotban munkába állnia. Ja, és persze mondanom sem kell, hogy 19 éves a srác. Szóval, a hírverésre való tekintettel, már nem tudták eltusolni. Példát kellett statuálni, így útnak eresztették.. Mindenki tudta mi történt, de persze mindenki csak suttogva beszélt róla. Amúgy a bukta oka, ismét a takarodó megszegése volt. Mi is ebbe a hibába estünk múltkor, de mi csak egy ejnye-bejnyét kaptunk a biztiőröktől.
Holnap ismét pihenőnapom van. Valószínűleg maradok a tábor területén, mert ismételten a bevásárlóközponthoz nincs sok kedvem. Inkább úszkálok, napozok a tónál, meg pihenéssel töltöm az időt. A legújabb módi a konyhán a szünnapokkal, hogy kedd és csütörtök a két szabadnap, és fele emberrel működik ezen a két napon a konyha. Papír étkészlettel, és egyszerűsített menüvel. Hogy ez hogy fog működni nem tudom. Eddig is el voltunk látva elég munkával.
A konyhán azért kezdenek beállni a dolgok, egész megbecsült pozícióban dolgozunk, jóban vagyunk a séfekkel, ellátnak minden jóval. Általában valami hazait szoktak csempészni az ételeikbe, ebből nekünk is szokott jutni. Ez legtöbbször chilit, vagy más hasonló fűszerezést jelent, mexikói/dél Amerikai származásukból kifolyólag. Néha meg is dolgozzák a gyomrom ezek. :) De finomak szoktak lenni. A saját Salsa szószuk az azért elég durva. De a gvakamolét (avokádó krémet) kifejezetten megszerettem.
Ma végre az egyik szünetben elég erőt éreztem magamban, hogy ne egy kis szundikálással töltsem azt el, hanem elindultam fényképezni a környéken.
Néhány kép a tábor, és környékéről:
http://picasaweb.google.com/norbert.dorogi/20090700Equinunk#
Képen minden jobban néz ki mint a valóságban…
Szombatonként az esti kimenő kicsit hosszabb, mint a többi, a busz kicsit később jön vissza. Ilyenkor több esély van kiélvezni minden cseppjét a bárban felszolgált mannának. Nekünk sikerült is! Kellően jó hangulatban telt a buszutunk is hazafelé. A buszon utazó többi ember nagy örömére. Hál istennek’ mindkét főpincér (a közvetlen főnökeink) mellettünk utazott. A fergeteges este után, annyira nem sikerült fergetegesre a felkelés. Jóformán még szédülve érkeztünk munkába. A főpincéreink meg röhögtek rajtunk, mi meg próbáltunk túlélni. Mariusz a főpincér, reggeli után, azért odamondta, hogy nem tudja honnan van a magyarokban ennyi energia. És egy elismerő vállveregetéssel lerendeztük az előző estét. :)
Az ágyam:
Nos, a mi táborunkból is távozásra kényszerült egy lengyel srác alkoholfogyasztás miatt. Legfőbb gond igazándiból a mennyiséggel volt, a srácnak sikerült az éjszaka közepén végigordítania a tábort. Mindezt az után, hogy a Security megpróbálta biztonságos helyen elszállásolni reggelig, hogy megúszhassa az egészet. Nem jött neki össze. Sikerült mindenkivel tudatnia az állapotát. Majd még reggel is sikerült kifogásolható állapotban munkába állnia. Ja, és persze mondanom sem kell, hogy 19 éves a srác. Szóval, a hírverésre való tekintettel, már nem tudták eltusolni. Példát kellett statuálni, így útnak eresztették.. Mindenki tudta mi történt, de persze mindenki csak suttogva beszélt róla. Amúgy a bukta oka, ismét a takarodó megszegése volt. Mi is ebbe a hibába estünk múltkor, de mi csak egy ejnye-bejnyét kaptunk a biztiőröktől.
Holnap ismét pihenőnapom van. Valószínűleg maradok a tábor területén, mert ismételten a bevásárlóközponthoz nincs sok kedvem. Inkább úszkálok, napozok a tónál, meg pihenéssel töltöm az időt. A legújabb módi a konyhán a szünnapokkal, hogy kedd és csütörtök a két szabadnap, és fele emberrel működik ezen a két napon a konyha. Papír étkészlettel, és egyszerűsített menüvel. Hogy ez hogy fog működni nem tudom. Eddig is el voltunk látva elég munkával.
A konyhán azért kezdenek beállni a dolgok, egész megbecsült pozícióban dolgozunk, jóban vagyunk a séfekkel, ellátnak minden jóval. Általában valami hazait szoktak csempészni az ételeikbe, ebből nekünk is szokott jutni. Ez legtöbbször chilit, vagy más hasonló fűszerezést jelent, mexikói/dél Amerikai származásukból kifolyólag. Néha meg is dolgozzák a gyomrom ezek. :) De finomak szoktak lenni. A saját Salsa szószuk az azért elég durva. De a gvakamolét (avokádó krémet) kifejezetten megszerettem.
Ma végre az egyik szünetben elég erőt éreztem magamban, hogy ne egy kis szundikálással töltsem azt el, hanem elindultam fényképezni a környéken.
Néhány kép a tábor, és környékéről:
http://picasaweb.google.com/norbert.dorogi/20090700Equinunk#
Képen minden jobban néz ki mint a valóságban…
Szombatonként az esti kimenő kicsit hosszabb, mint a többi, a busz kicsit később jön vissza. Ilyenkor több esély van kiélvezni minden cseppjét a bárban felszolgált mannának. Nekünk sikerült is! Kellően jó hangulatban telt a buszutunk is hazafelé. A buszon utazó többi ember nagy örömére. Hál istennek’ mindkét főpincér (a közvetlen főnökeink) mellettünk utazott. A fergeteges este után, annyira nem sikerült fergetegesre a felkelés. Jóformán még szédülve érkeztünk munkába. A főpincéreink meg röhögtek rajtunk, mi meg próbáltunk túlélni. Mariusz a főpincér, reggeli után, azért odamondta, hogy nem tudja honnan van a magyarokban ennyi energia. És egy elismerő vállveregetéssel lerendeztük az előző estét. :)
Az ágyam:
 |
| Származási hely: 2009.07.00- Equinunk |
2009-07-11
Tegnap előtt megvolt az első „Day Off”-om azaz pihenőnapom. Ebből heti egy van, ami nagyon nem sok. Már nagyon számoltam a perceket, órákat, étkezéseket, mikor is jön már. A kapott információk alapján olyan napot sikerült választanom szünnapnak, amikor nem volt busz szervezve nekünk. Tehát a kilátások alvást körvonalaztak. Ám az utolsó pillanatban mégiscsak kiderült, hogy lesz busz. Két megállóval, egy a Skinner Fall vízesésnél, ahonnan a busz egy bevásárlóközpontba folytatja útját Midletown-ba.
Reggel egy lélektani vívódáson túlesve, inkább az alvást választottam reggeli helyett. Majd mire kiszenvedtem magam az ágyból már kapkodnom kellett, hogy összekészüljek, és elérhessem a buszt. Előzőnap megígértem többeknek, hogy napközben otthoni idő szerint is normál időben elérhető leszek. Szóval még a netszobát is szerettem volna útba ejteni egy e-mail erejéig. Persze az internet ismételten nem működött. Szóval minden cuccommal együtt nekivágtam a túrának, mert már nem volt időm visszajönni lepakolni a gépet. Első nekifutásra a vízesésben gondolkoztam, de az időjárás errefelé eléggé kiszámítható. MINDEN NAP esik az eső, hát akkor is lógott az eső lába. Így betársultam a mexikóiakhoz, akik a bevásárlóközpontot választották. Meggyőztek, hogy nagy szívás lenne 6 órát a vízesésnél esőben tölteni. Elfogadtam, így kihagytam. Aznap egy magyar sem volt rajtam kívül pihenőn, szóval végre alkalom volt rendes vegyülésre. Hát a mexikóiak személyében ellenfélre találtam, a legkevesebb nyelvtanilag helyesen kreált mondat megalkotásában.
Spanyolul előbb fogok megtanulni, mint angolul…főleg tőlük. :D
A vízesésnél, végül volt pár merész angol vállalkozó, akik megszervezett pikniket tartottak. A cuccokat elég kalandosan szerezték be. Nem tudom, hogy a pia miatt vagy miért, de egy haverjuk az út szélén autóval lerobbanást imitált, és leintette a buszt majd a segítőkész srácok a buszról szépen átpakolták a kocsi csomagtartójának tartalmát egy az egyben…:D (Kempingszék, grill, hűtőláda… stb.) A Counselorok közül jó néhánynak van autója is, ami azért nagy könnyedség errefelé.
A buszút 2,5 órát tartott, szóval ott is volt időm pihenni, de jó volt nagyon, végre valami kis világlátás, változatosság. Kifejezetten jól éreztem magam. Elkapott a szabadság érzése.
(Amerika állítólag a szabadság hazája…ezt el ne higgye senki, ez durván csak a marketing)
A bevásárlóközpont semmivel nem volt másabb mint mondjuk a Campona otthon. Ami nagyon érdekes, hogy az áraik tényleg barátibbak. A legdrágább dolgok is kb. annyiba kerülnek, mint otthon. A márkák 50% otthoni is megtalálható.
Mivel volt nálam gép, megpróbálkoztam WIFI kereséssel, ami össze is jött ám, skypeolásra ismételten alkalmatlan hálózat volt. Kicsit aggaszt, hogy mégiscsak Amerikában vagyok…valahogy elvárnám a megabites neteket. Amúgy a magyarázat a rossz netünkre, hogy olcsó korlátos csomag van előfizetve nekük, mert ez is méregdrága, mert itt kábel hiányában mindenki sateliten keresztül kommunikál a világgal. Hát igen…vidéken vagyunk.
Mindenesetre jól éreztem magam a kiruccanáson, és nagyon nem vártam az újabb munkanapot, de legalább kipihenve vágtam neki.
Ma megvolt nálunk is az első kirúgás a táborból. Az egyik lengyel srácnak sikerült kicsit többet innia a kelleténél. Takarodó után a security kísérte haza, és nem sikerült neki csöndben maradni. Túl sokan tudták meg, így nem úszhatta meg. Valakin végre példát kellett statuálni. Ma körbement elköszöngetett. Elég kínos volt. A történtek után kipucoltuk a szobát az alkoholtartalomtól, pár nap csönd lesz most.
Érdekesség még a securityről, hogy kizárólag izraelieket alkalmaznak a munkára. Ugyebár Izraelben kötelező a katonai szolgálás, még a nőknek is. 2 izraeli nő is dolgozik, mind ketten 3-3 évet szolgáltak. Az egyik srác bombaszakértőként. Mondhatnánk, hogy nem sza***l gurigáznak. Bár a legfőbb feladatuk, a fiú lány tábor közötti átjárás megszűrése. Ehhez aztán kell ez az előképzettség.
Reggel egy lélektani vívódáson túlesve, inkább az alvást választottam reggeli helyett. Majd mire kiszenvedtem magam az ágyból már kapkodnom kellett, hogy összekészüljek, és elérhessem a buszt. Előzőnap megígértem többeknek, hogy napközben otthoni idő szerint is normál időben elérhető leszek. Szóval még a netszobát is szerettem volna útba ejteni egy e-mail erejéig. Persze az internet ismételten nem működött. Szóval minden cuccommal együtt nekivágtam a túrának, mert már nem volt időm visszajönni lepakolni a gépet. Első nekifutásra a vízesésben gondolkoztam, de az időjárás errefelé eléggé kiszámítható. MINDEN NAP esik az eső, hát akkor is lógott az eső lába. Így betársultam a mexikóiakhoz, akik a bevásárlóközpontot választották. Meggyőztek, hogy nagy szívás lenne 6 órát a vízesésnél esőben tölteni. Elfogadtam, így kihagytam. Aznap egy magyar sem volt rajtam kívül pihenőn, szóval végre alkalom volt rendes vegyülésre. Hát a mexikóiak személyében ellenfélre találtam, a legkevesebb nyelvtanilag helyesen kreált mondat megalkotásában.
Spanyolul előbb fogok megtanulni, mint angolul…főleg tőlük. :D
A vízesésnél, végül volt pár merész angol vállalkozó, akik megszervezett pikniket tartottak. A cuccokat elég kalandosan szerezték be. Nem tudom, hogy a pia miatt vagy miért, de egy haverjuk az út szélén autóval lerobbanást imitált, és leintette a buszt majd a segítőkész srácok a buszról szépen átpakolták a kocsi csomagtartójának tartalmát egy az egyben…:D (Kempingszék, grill, hűtőláda… stb.) A Counselorok közül jó néhánynak van autója is, ami azért nagy könnyedség errefelé.
A buszút 2,5 órát tartott, szóval ott is volt időm pihenni, de jó volt nagyon, végre valami kis világlátás, változatosság. Kifejezetten jól éreztem magam. Elkapott a szabadság érzése.
(Amerika állítólag a szabadság hazája…ezt el ne higgye senki, ez durván csak a marketing)
A bevásárlóközpont semmivel nem volt másabb mint mondjuk a Campona otthon. Ami nagyon érdekes, hogy az áraik tényleg barátibbak. A legdrágább dolgok is kb. annyiba kerülnek, mint otthon. A márkák 50% otthoni is megtalálható.
Mivel volt nálam gép, megpróbálkoztam WIFI kereséssel, ami össze is jött ám, skypeolásra ismételten alkalmatlan hálózat volt. Kicsit aggaszt, hogy mégiscsak Amerikában vagyok…valahogy elvárnám a megabites neteket. Amúgy a magyarázat a rossz netünkre, hogy olcsó korlátos csomag van előfizetve nekük, mert ez is méregdrága, mert itt kábel hiányában mindenki sateliten keresztül kommunikál a világgal. Hát igen…vidéken vagyunk.
Mindenesetre jól éreztem magam a kiruccanáson, és nagyon nem vártam az újabb munkanapot, de legalább kipihenve vágtam neki.
Ma megvolt nálunk is az első kirúgás a táborból. Az egyik lengyel srácnak sikerült kicsit többet innia a kelleténél. Takarodó után a security kísérte haza, és nem sikerült neki csöndben maradni. Túl sokan tudták meg, így nem úszhatta meg. Valakin végre példát kellett statuálni. Ma körbement elköszöngetett. Elég kínos volt. A történtek után kipucoltuk a szobát az alkoholtartalomtól, pár nap csönd lesz most.
Érdekesség még a securityről, hogy kizárólag izraelieket alkalmaznak a munkára. Ugyebár Izraelben kötelező a katonai szolgálás, még a nőknek is. 2 izraeli nő is dolgozik, mind ketten 3-3 évet szolgáltak. Az egyik srác bombaszakértőként. Mondhatnánk, hogy nem sza***l gurigáznak. Bár a legfőbb feladatuk, a fiú lány tábor közötti átjárás megszűrése. Ehhez aztán kell ez az előképzettség.
2009-07-08
Tegnap megvolt az első nap mikor megkezdődtek a szabadnapok. Nagyon izgultam, mert a konyháról pont két magyar lány ment kimenőre. Egyikük akikkel együtt csinálom a salátabárt, a másikunk pedig, aki be szokott segíteni mikor rosszul állunk. Szóval 3 fő munkájának néztem elébe egyedül. Hál istennek elég egyszerűen mentek a dolgok, köszönhetően a hétvégi raktár kiürülésnek. Hétfő lévén zöldségszállítmányt vártunk, ami nem érkezett meg. :)
A vacsora kicsit őrültre sikerült, de nincs olyan nap amikor valamelyik étkezés ne lenne őrül. A sok speciális igény meg tudja őrjíteni az embert. Az étkezések alatt felszolgált ételek min. 2/3 rajtunk megy keresztül. Ugyanis a mi reszortunk a saláta, a desszert a gyümölcs, és a speciális igények egy része. Ezek lehetnek a diétázók, gyümölcsei, a főnökség külön tálja, kedvenc desszertjei stb stb. Fényesre van nyalva a seggük. olyan tálakat kapnak tőlünk, hogy megszólal. Az egyik háklis főnökcsaj minden étkezés előtt egyedül nyom be egy méretes sárgadinnyét. Az ő asztalára annak ellenére, hogy salátabár van, külön kell mindenből szervírozni. Ő a kedvencünk.
Holnap nekem lesz szabadnapom, már nagyon jól jön. Eléggé el vagyok fáradva. Szabadnapomon viszont úgy néz ki megy ki busz, elvisznek minket valami vízeséshez vagy vásárolni. Meglátjuk mire lesz erőm.
Ma végre jó volt a net. Tudtam beszélni jó néhány emberrel, ám az utolsó pillanatban megint feladta. És megszakadtunk. Stabil ez a satelit net.
A vacsora kicsit őrültre sikerült, de nincs olyan nap amikor valamelyik étkezés ne lenne őrül. A sok speciális igény meg tudja őrjíteni az embert. Az étkezések alatt felszolgált ételek min. 2/3 rajtunk megy keresztül. Ugyanis a mi reszortunk a saláta, a desszert a gyümölcs, és a speciális igények egy része. Ezek lehetnek a diétázók, gyümölcsei, a főnökség külön tálja, kedvenc desszertjei stb stb. Fényesre van nyalva a seggük. olyan tálakat kapnak tőlünk, hogy megszólal. Az egyik háklis főnökcsaj minden étkezés előtt egyedül nyom be egy méretes sárgadinnyét. Az ő asztalára annak ellenére, hogy salátabár van, külön kell mindenből szervírozni. Ő a kedvencünk.
Holnap nekem lesz szabadnapom, már nagyon jól jön. Eléggé el vagyok fáradva. Szabadnapomon viszont úgy néz ki megy ki busz, elvisznek minket valami vízeséshez vagy vásárolni. Meglátjuk mire lesz erőm.
Ma végre jó volt a net. Tudtam beszélni jó néhány emberrel, ám az utolsó pillanatban megint feladta. És megszakadtunk. Stabil ez a satelit net.
2009. augusztus 7., péntek
2009-06-30
Tegnap volt az első 3 étkezéses nap gyerekeknek. Nehéz szavakba önteni, azt ami ott megy. Képzelj el 500 gyereket 44 asztalt és legalább asztalonként egy külön kérést, nincs véletlenül egy kis ez egy kis az. Nekem meg a legtöbbet teljesítenem kéne, mondjuk egy idő után még az amcsi főnök, is azt mondta, aki figyelt minket, hogy na jó elég, nem vagyunk Burger King.
Megvesznek a mogyoróvajért, ami nagyon nem az amire mi alapból asszociálunk. Amit én kóstoltam eddig az ha nem is édes volt, de valami olyasmi. Ez meg valami olyan mintha sósmogyorót kenne kenyérre az ember. Ha mindez önmagában nem lenne elég fura, erre a gyerekek még dzsemet is kennek. Olyan mennyiségben fogyasztják, hogy az félelmetes, még ki sem raktam az első vödröt, már a másodikért jön az egyik pincér. A salátabár ettől a naptól, valahogy más aspektusba helyeződött. Eddig azt mondtam mennyire jó helyem van, nem mások után takarítok, pakolok, hanem előkészítek, a chef keze alá dolgozom. Hát ez tegnap átfogalmazódott bennem. Kiderült, hogy nekem kell kijárnom a bárhoz feltölteni, nem a pincéreknek. Ez azért is vicces mert a salátabárt ketten csináljuk, és ketten alig győzzük a kéréseket újratöltéseket kielégíteni. Elég pörgős munka.
A séf viszont elég jó fej. Pontosan nem tudom honnan származik. Spanyol ajkú, Mexikóiakkal van általában, meg velünk magyarokkal. Tegnap az ebéd utáni hosszabb szünetünkben elvitt minket ki a városba a saját kocsiján, mert a lányok vásárolni akartak. Ezek után mondta hogy be kell ugrania még a Liquid Store-ba szóval még megyünk máshova is, ez nagy kincsnek számít itt. Úton hazafelé elkezd kotorászni, nem előkap 2 kisüveg Jägert meg egy Whiskyt!!! :D Megajándékozott minket. Ennyit a szigorú szabályokról. Pár nappal ezelőtt volt a születésnapja az egyik magyar lánynak, akkor meg este vitt el pár embert Ever (a séf) kocsmázni. Amit szintén nem lenne szabad, de ezt le is jelentették a feljebbvalóknál, ne legyen gond belőle. A cifra az a dologban, hogy jó néhány alkalmazottal találkoztak a bárban, ahol voltak! :D
Tegnap még a nagy hajrá után az egyik lengyel leányzó invitálásának, szájhősködésem miatt, kénytelen voltam eleget tenni. Szóval hivatalos voltam egy spinning edzésre. A Csaj egy Duracell nyuszi.. :D 5 perc után az orromon csöpögött az izzadtság, és 1 órán át tekertünk, különböző pózokban. Miután ezzel végeztünk, nekem komoly erőfeszítésbe telt lemászni a bringáról, no akkor ő még átment egyéb gépekre erősíteni...
A másik lengyel srác meg én csúnyán elvéreztünk. Én nem tudom a lányok hogy bírták, de bírták…
Az edzés végeztével, gyönyörű ködös esős időben, csatakosra izzadva, papucsban, korom sötétben tapogatóztam az erdőn át haza a saját táborunkba. A bungalónkban konstatáltam, hogy a fürdőnk ismét kiöntött. Jee! A zuhany az nem használható, hacsak nem vállalom be a 10 centis kanálisvizet. Maradt a mosdókagyló, amiben még talán két liter víz elfér, szóval ha sietek és ügyes vagyok majdnem az egész testemre elég lehet, gondoltam. Megoldottam! Reggel a víz eltűntével elsőként tusoltam hajnalok hajnalán. Ahogy a net beüzemelését, úgy a fürdőnk megjavítását is napok óta halogatják. Persze minek is a konyhai alkalmazottaknak tisztálkodniuk. Felmerengenek bennem Adam, az igazgató szavai: „Ha ti betegek vagytok, mindenki BETEG!”
(Találd ki hova megy este Norbi szakadó esőben)
Kedvenc Netező helyem. Mario a Manchesteri srác épp elfoglalta...
Megvesznek a mogyoróvajért, ami nagyon nem az amire mi alapból asszociálunk. Amit én kóstoltam eddig az ha nem is édes volt, de valami olyasmi. Ez meg valami olyan mintha sósmogyorót kenne kenyérre az ember. Ha mindez önmagában nem lenne elég fura, erre a gyerekek még dzsemet is kennek. Olyan mennyiségben fogyasztják, hogy az félelmetes, még ki sem raktam az első vödröt, már a másodikért jön az egyik pincér. A salátabár ettől a naptól, valahogy más aspektusba helyeződött. Eddig azt mondtam mennyire jó helyem van, nem mások után takarítok, pakolok, hanem előkészítek, a chef keze alá dolgozom. Hát ez tegnap átfogalmazódott bennem. Kiderült, hogy nekem kell kijárnom a bárhoz feltölteni, nem a pincéreknek. Ez azért is vicces mert a salátabárt ketten csináljuk, és ketten alig győzzük a kéréseket újratöltéseket kielégíteni. Elég pörgős munka.
A séf viszont elég jó fej. Pontosan nem tudom honnan származik. Spanyol ajkú, Mexikóiakkal van általában, meg velünk magyarokkal. Tegnap az ebéd utáni hosszabb szünetünkben elvitt minket ki a városba a saját kocsiján, mert a lányok vásárolni akartak. Ezek után mondta hogy be kell ugrania még a Liquid Store-ba szóval még megyünk máshova is, ez nagy kincsnek számít itt. Úton hazafelé elkezd kotorászni, nem előkap 2 kisüveg Jägert meg egy Whiskyt!!! :D Megajándékozott minket. Ennyit a szigorú szabályokról. Pár nappal ezelőtt volt a születésnapja az egyik magyar lánynak, akkor meg este vitt el pár embert Ever (a séf) kocsmázni. Amit szintén nem lenne szabad, de ezt le is jelentették a feljebbvalóknál, ne legyen gond belőle. A cifra az a dologban, hogy jó néhány alkalmazottal találkoztak a bárban, ahol voltak! :D
Tegnap még a nagy hajrá után az egyik lengyel leányzó invitálásának, szájhősködésem miatt, kénytelen voltam eleget tenni. Szóval hivatalos voltam egy spinning edzésre. A Csaj egy Duracell nyuszi.. :D 5 perc után az orromon csöpögött az izzadtság, és 1 órán át tekertünk, különböző pózokban. Miután ezzel végeztünk, nekem komoly erőfeszítésbe telt lemászni a bringáról, no akkor ő még átment egyéb gépekre erősíteni...
A másik lengyel srác meg én csúnyán elvéreztünk. Én nem tudom a lányok hogy bírták, de bírták…
Az edzés végeztével, gyönyörű ködös esős időben, csatakosra izzadva, papucsban, korom sötétben tapogatóztam az erdőn át haza a saját táborunkba. A bungalónkban konstatáltam, hogy a fürdőnk ismét kiöntött. Jee! A zuhany az nem használható, hacsak nem vállalom be a 10 centis kanálisvizet. Maradt a mosdókagyló, amiben még talán két liter víz elfér, szóval ha sietek és ügyes vagyok majdnem az egész testemre elég lehet, gondoltam. Megoldottam! Reggel a víz eltűntével elsőként tusoltam hajnalok hajnalán. Ahogy a net beüzemelését, úgy a fürdőnk megjavítását is napok óta halogatják. Persze minek is a konyhai alkalmazottaknak tisztálkodniuk. Felmerengenek bennem Adam, az igazgató szavai: „Ha ti betegek vagytok, mindenki BETEG!”
 |
| Származási hely: 20090807 |
 |
| Származási hely: 20090807 |
2009. augusztus 2., vasárnap
A munka
Salátabár:
Kicsit részletesebben mit is csinálok a konyhán. A csapat szétosztása után bekerültem a lány táborrész konyhájára mosogatónak. 2 nap mosogatás után beálltam segíteni munkám végeztével a salátabárba, mert ők még nem végeztek. Sikerült megvillantanom a tehetségem, és onnantól kezdve maradtam is. Az egyik lengyel salátabáros srác pedig ment mosogatni helyettem. Valószínűleg ő ezt annyira nem értékelte, de az élet már csak ilyen.
Salátabár feladata, ugyebár a salátabár asztalok elkészítése, a gyümölcsök, és desszertek készítése. Na a készítése az azért durva szó, mert ugyebár minden készen érkezik, legfőképp vagy vagdosunk, vagy számolunk hogy elég jusson mindenhova. Reggelire mindig van valami gyümölcs, az nem túl nagy feladat. (44 asztalt szolgálunk ki általában asztalonként 12 fő) Amint ezzel végeztünk általában nekiesünk az ebédre valónak. Na az már érdekesebb. Három nagy asztalt telepakolunk mindenfélével. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, répa, zeller, olíva, sajt, kétszersült, tonhal, tojás, mogyoróvaj, lekvár, kenyér, csicseriborsó, cékla… és még ki tudja miket hagytam ki. Mind a 3 asztalnak ugyan úgy kell kinéznie. Ha valami mexikói kaja van (Taco) vagy ilyesmi az külön szívás, mert minden asztalra el kell készíteni a hozzávalókat. Nagy őrület a desszert körül szokott zajlani. Ugyebár azért a gyerekek ölre mennek. Legtöbb esetben kevesebb sütit kapunk, így szoktak cikis helyzetek kialakulni. Időnként meg annyit hogy nem tudunk vele mit kezdeni vele. Mi feladatkörünk még a szendvicsek elkészítése, uzsonnacsomagok összeállítása. Estére újabb mamut adag saláta, amit minden asztalra szervíroznak. A raktárkészletre is oda kell figyelnünk legfőképp a ránk vonatkozó dolgok tekintetében, de mivel a raktáros srácok magyarok, legtöbbször a főpincérünk engem kér meg az egyeztetésre.
A konyha
Valami Amerika:
Temető
Ez a temető a tábor melletti templom oldalában van. Metodista templom. Mikor elmentem fényképezni, körbejártam. Nagyon érdekes, különös hangulata van. Nagyon amerikai. Egyik buszút alkalmával, a buszról egy temetést láttam. Tisztára, mint a filmeken díszegyenruhás katonák fegyverekkel, óriási amerikai zászlókkal.
Papírtányér
Fürdőpapucsom
2 $ volt a Wal Martban
Kicsit részletesebben mit is csinálok a konyhán. A csapat szétosztása után bekerültem a lány táborrész konyhájára mosogatónak. 2 nap mosogatás után beálltam segíteni munkám végeztével a salátabárba, mert ők még nem végeztek. Sikerült megvillantanom a tehetségem, és onnantól kezdve maradtam is. Az egyik lengyel salátabáros srác pedig ment mosogatni helyettem. Valószínűleg ő ezt annyira nem értékelte, de az élet már csak ilyen.
Salátabár feladata, ugyebár a salátabár asztalok elkészítése, a gyümölcsök, és desszertek készítése. Na a készítése az azért durva szó, mert ugyebár minden készen érkezik, legfőképp vagy vagdosunk, vagy számolunk hogy elég jusson mindenhova. Reggelire mindig van valami gyümölcs, az nem túl nagy feladat. (44 asztalt szolgálunk ki általában asztalonként 12 fő) Amint ezzel végeztünk általában nekiesünk az ebédre valónak. Na az már érdekesebb. Három nagy asztalt telepakolunk mindenfélével. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, répa, zeller, olíva, sajt, kétszersült, tonhal, tojás, mogyoróvaj, lekvár, kenyér, csicseriborsó, cékla… és még ki tudja miket hagytam ki. Mind a 3 asztalnak ugyan úgy kell kinéznie. Ha valami mexikói kaja van (Taco) vagy ilyesmi az külön szívás, mert minden asztalra el kell készíteni a hozzávalókat. Nagy őrület a desszert körül szokott zajlani. Ugyebár azért a gyerekek ölre mennek. Legtöbb esetben kevesebb sütit kapunk, így szoktak cikis helyzetek kialakulni. Időnként meg annyit hogy nem tudunk vele mit kezdeni vele. Mi feladatkörünk még a szendvicsek elkészítése, uzsonnacsomagok összeállítása. Estére újabb mamut adag saláta, amit minden asztalra szervíroznak. A raktárkészletre is oda kell figyelnünk legfőképp a ránk vonatkozó dolgok tekintetében, de mivel a raktáros srácok magyarok, legtöbbször a főpincérünk engem kér meg az egyeztetésre.
 |
| Származási hely: 20090627 |
Valami Amerika:
 |
| Származási hely: 2009.07.00- Equinunk |
Ez a temető a tábor melletti templom oldalában van. Metodista templom. Mikor elmentem fényképezni, körbejártam. Nagyon érdekes, különös hangulata van. Nagyon amerikai. Egyik buszút alkalmával, a buszról egy temetést láttam. Tisztára, mint a filmeken díszegyenruhás katonák fegyverekkel, óriási amerikai zászlókkal.
 |
| Származási hely: 20090627 |
2 $ volt a Wal Martban
 |
| Származási hely: 20090627 |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
