Ma végre sikerült egy rendeset ennem, ugyanis pörköltet ettünk!!!! Múlthéten mondtuk a konyhafőnöknek, hogy csinálnánk valami jó kis magyart, egyrészt mert hiányzik, másrészt hogy a többiek is megkóstolhassák milyen jó is a magyar kaja. A pörkölt igazán jóra sikerült, mondhatni fantasztikus volt olyannyira, hogy az egyetlen vegetáriánusunk is megkóstolta. De nem ám csak a szaftját, hanem a húst is. Szóval elképzelhetitek mennyire jó lett :) A kajából raktunk félre a konyhafőnöknek és a nagy főnöknek is, mert ők nem tudtak jelen lenni ezen az ünnepélyes eseményen.
Az angol oktatási rendszerről olvashattok itt egy kicsit :)
2009. július 31., péntek
2009. július 27., hétfő
Az elmúlt hét eseményei
Nem igazán történt semmi az elmúlt egy hétben, azért nem írtam eddig semmit. Véget ért az első turnus, úgyhogy most van két napunk gyerekek nélkül. Ma az egész konyha moziba ment, mert az igazgató finanszírozta nekünk. A többség a Public Enemies nézte köztük én is, de nem annyira tetszett mint amennyire beharangozták, meg amennyi jót hallottam róla.
Tegnap volt az utolsó vacsora (bankett) az első turnusnak és már 8-ra végeztünk mindennel, mindenki legnagyobb meglepetésére. A konyhafőnök mondta is, hogy még soha nem végeztek ilyen gyorsan utolsó vacsorakor. A bankett előtt, a konyha megkapta az falmászópályát, úgyhogy ott múlattuk az időt. Mindenki nagyon élvezte a mászást, jó móka volt.
Mostanában egyre több az üresjárat munka közben. Reggel bemegyünk 6ra és elkészítjük a reggelit, reggeli után pedig az ebédet és a vacsora azon részét, amit nem a szakácsok csinálnak. Ennek ellenére háromnegyed 5re mindig visszahívnak minket, pedig a az első vacsora 5:45kor kezdődik (két részletben esznek a második turnus 6:45kor). Ilyenkor az úgynevezett kummantással (azaz lógással) töltjük az időnket. A lényeg, hogy a munkát amit adnak a lehető leglassabban kell megcsinálni. Például a kartonpapírokat egyesével kell kivinni, majd alaposan összehajtani őket és precízen belehelyezni a kukába, vissza a következő adagért és így tovább...
Hát ennyi történt az elmúlt héten, ezért nem írtam eddig igazán semmit
Tegnap volt az utolsó vacsora (bankett) az első turnusnak és már 8-ra végeztünk mindennel, mindenki legnagyobb meglepetésére. A konyhafőnök mondta is, hogy még soha nem végeztek ilyen gyorsan utolsó vacsorakor. A bankett előtt, a konyha megkapta az falmászópályát, úgyhogy ott múlattuk az időt. Mindenki nagyon élvezte a mászást, jó móka volt.
Mostanában egyre több az üresjárat munka közben. Reggel bemegyünk 6ra és elkészítjük a reggelit, reggeli után pedig az ebédet és a vacsora azon részét, amit nem a szakácsok csinálnak. Ennek ellenére háromnegyed 5re mindig visszahívnak minket, pedig a az első vacsora 5:45kor kezdődik (két részletben esznek a második turnus 6:45kor). Ilyenkor az úgynevezett kummantással (azaz lógással) töltjük az időnket. A lényeg, hogy a munkát amit adnak a lehető leglassabban kell megcsinálni. Például a kartonpapírokat egyesével kell kivinni, majd alaposan összehajtani őket és precízen belehelyezni a kukába, vissza a következő adagért és így tovább...
Hát ennyi történt az elmúlt héten, ezért nem írtam eddig igazán semmit
2009. július 17., péntek
Six Flags és mozi, amit Ti még nem láttatok :P
Szerdán voltunk a Six Flags nevezetű vidám parkba, és azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt :)
Ahogy beléptünk egyből az otthon 3G néven elhíresült játék fogadott minket, amit egyből ki is kellett próbálnunk. Az persze senkit sem zavart, hogy előtte ette meg mindenki az összes szendvicsét, mert az a hír terjengett, hogy nem lehet kaját bevinni. Ez bemelegítésnek jó volt.
Ezután a park legnagyobb hullámvasútját vettük célba, mely a Bizarro nevet viseli. Ez volt ugyan a legnagyobb, de számomra nem a legjobb. Csak a második :) Ezen még mentem volna vagy 3-at, de mivel a többiek nem akartak Flash Pass-t venni (soron kívül előre mehetsz), ezért én sem vettem és nem volt időnk kiállni megint a sort (1-1,5 óra). A következő állomás a Mind Eraser volt. Na ez volt a legjobb szerintem, mert többször is átfordult :) Mikor megálltunk a végén a földön valakinek az ebédje volt felfedezhető. Neki nem bírta a gyomra.
Ezután elmentünk enni mert már 3 óra volt. Kaja után fel akartunk ülni a Batman-re is, de inkább a teás csészékre ültünk fel. Na ezen majdnem elhánytam magam, mert ez forgott minden irányba. Ezután már nem ültünk fel a Batman-re, hanem elmentünk a vizes részre, és a maradék időt ott töltöttük. Csúszdáztunk, hullám medencéztünk meg napoztunk. Hazafelé még annyi izgalom jutott, hogy a Nóra elhagyta a szemüvegét, meg a dioptriás napszemüvegét is, de végül a Lost & Found-nál megtalálta. Hazafelé másfél óra alatt értünk haza, míg az oda út 2 órát vett igénybe :), pedig hazafelé volt egy kis dugó is, mert egy kamion leborult az útról.
Mellesleg ma megnéztük az új Harry Pottert, amit még otthon nem is játszanak :) :P
Első napok
Érkezésünket követő napon, reggel már munkába is álltunk. A csekély számú staffra való tekintettel (~60 fő) a munkánk nagy részét nem az étkeztetés tette ki, hanem a takarítás, előkészülés. Érdekes módon változik az ember hozzáállása a mosatlan tányérokhoz és a maradék látványához 1-2 óra mosogató gép mellett töltött óra után. :D
A kaják meglehetősen jók. Eddig semmi kifogásom nem volt semmi ellen. Sőt a legtöbb kaja ízlett.
A főnökeink akiktől a munkákat kapjuk két lengyel származású srác. Egyikük 11 éve dolgozik itt, minden nyáron. A tábor maga nagyon szép, és szép környéken van. Elméletileg 1000 méteren vagyunk tengerszinttől. Dimbes-dombos vidék. Az éjszakák meglehetősen hidegek. Minden nap esik az eső. Napközben meg nagy melegek vannak, érdekes párosítás. Reggel pulcsi, kapucni nyakig felhúzva, és 15 méteres látótávolság a köd miatt, délután meg dobálod a ruháidat mert megsülsz. Időnként egy-egy nyári zápor, max fél óra, utána ismét verőfényes napsütés. És 10 percre rá már gőzölög a fű a focipályán. Nagyon érdekes látvány.
A környék nyugodtságáról annyit, hogy még a helyiek is lábujjhegyen pipiskedve keresgélik a térerőt. Isten háta mögött jobbra el. Nekünk esélyünk sincs, mert nem szerződött az az egy hálózat ami itt-ott elérhető. Netre azt mondják, hogy pár nap múlva lesz. Várják a szerelőt. Így meglehetősen el vagyunk zárva a világtól. Egyetlen csatorna a közös telefon / telefonfülke jellegű dolog. Oda meg telefonkártya kell, hogy használni tudja az ember. Erről is azt mondták, hogy majd felkutatják a legkifizetődőbbet nekünk, és majd megvásárolhatjuk az irodán. Később.
Az első pár nap egyik szobatársam reklamált, hogy ígérték, hogy el fognak minket vinni vásárolni az első napokban, így ő nem is készült igazán tisztálkodó szerekkel. A levélben volt, hogy csak kicsivel érkezzünk. No az amerikaiaknak más fogalmaik vannak a kicsiről. A családi tusfürdőik 4 családi baba tusfürdő méretű náluk…:D Szóval ők nem arra a minire gondoltak, amit a szállodákban szoktak kirakni, egyszer használatosként.
De még ott helyben megkérdezték tőle, milyet szeretne, és délutánra kapott sampont, tusfürdőt. Másnapra meg szerveztek buszt, és lehetett menni beszerzőkörútra. Ekkor volt az első lehetőségem NY óta valami jelzést adnom hazafelé. Igazán felemelő érzés mikor az ember visszakapja a mentőmellényét a mélyvízben. Konkrétan az ember biztonságérzete áll remegő lábakon, megfosztva a modern kor vívmányaitól. Itt aztán bas****od, ha bajban vagy, és sürgősen segítség kell.
Viszont a természet közelsége, és a környék nyugodtsága a helyi állatvilág sokszínűségén is látszik. Rengeteg állatot lehet látni, közvetlen közelről, a táboron belül is akár. Rohangálnak a vadállatok mindenfelé.
A staffban meglehetősen sok nemzetiség van jelen, és még nincs itt mindenki! (Lengyel, ukrán, orosz, szlovák, angol, mexikói, nicaraguai, kolumbiai, ausztrál, ír, holland, amerikai (Texas, Új Mexikó, Jamaica, Florida...) és még ki tudja hányat hagytam ki…)
UI: A bejegyzéseim visszamenőleg szép sorjában érkeznek, próbálom magam utolérni, de napi 10-11 óra meló után nem mindig megy ám az írás…
A kaják meglehetősen jók. Eddig semmi kifogásom nem volt semmi ellen. Sőt a legtöbb kaja ízlett.
A főnökeink akiktől a munkákat kapjuk két lengyel származású srác. Egyikük 11 éve dolgozik itt, minden nyáron. A tábor maga nagyon szép, és szép környéken van. Elméletileg 1000 méteren vagyunk tengerszinttől. Dimbes-dombos vidék. Az éjszakák meglehetősen hidegek. Minden nap esik az eső. Napközben meg nagy melegek vannak, érdekes párosítás. Reggel pulcsi, kapucni nyakig felhúzva, és 15 méteres látótávolság a köd miatt, délután meg dobálod a ruháidat mert megsülsz. Időnként egy-egy nyári zápor, max fél óra, utána ismét verőfényes napsütés. És 10 percre rá már gőzölög a fű a focipályán. Nagyon érdekes látvány.
A környék nyugodtságáról annyit, hogy még a helyiek is lábujjhegyen pipiskedve keresgélik a térerőt. Isten háta mögött jobbra el. Nekünk esélyünk sincs, mert nem szerződött az az egy hálózat ami itt-ott elérhető. Netre azt mondják, hogy pár nap múlva lesz. Várják a szerelőt. Így meglehetősen el vagyunk zárva a világtól. Egyetlen csatorna a közös telefon / telefonfülke jellegű dolog. Oda meg telefonkártya kell, hogy használni tudja az ember. Erről is azt mondták, hogy majd felkutatják a legkifizetődőbbet nekünk, és majd megvásárolhatjuk az irodán. Később.
Az első pár nap egyik szobatársam reklamált, hogy ígérték, hogy el fognak minket vinni vásárolni az első napokban, így ő nem is készült igazán tisztálkodó szerekkel. A levélben volt, hogy csak kicsivel érkezzünk. No az amerikaiaknak más fogalmaik vannak a kicsiről. A családi tusfürdőik 4 családi baba tusfürdő méretű náluk…:D Szóval ők nem arra a minire gondoltak, amit a szállodákban szoktak kirakni, egyszer használatosként.
De még ott helyben megkérdezték tőle, milyet szeretne, és délutánra kapott sampont, tusfürdőt. Másnapra meg szerveztek buszt, és lehetett menni beszerzőkörútra. Ekkor volt az első lehetőségem NY óta valami jelzést adnom hazafelé. Igazán felemelő érzés mikor az ember visszakapja a mentőmellényét a mélyvízben. Konkrétan az ember biztonságérzete áll remegő lábakon, megfosztva a modern kor vívmányaitól. Itt aztán bas****od, ha bajban vagy, és sürgősen segítség kell.
Viszont a természet közelsége, és a környék nyugodtsága a helyi állatvilág sokszínűségén is látszik. Rengeteg állatot lehet látni, közvetlen közelről, a táboron belül is akár. Rohangálnak a vadállatok mindenfelé.
A staffban meglehetősen sok nemzetiség van jelen, és még nincs itt mindenki! (Lengyel, ukrán, orosz, szlovák, angol, mexikói, nicaraguai, kolumbiai, ausztrál, ír, holland, amerikai (Texas, Új Mexikó, Jamaica, Florida...) és még ki tudja hányat hagytam ki…)
UI: A bejegyzéseim visszamenőleg szép sorjában érkeznek, próbálom magam utolérni, de napi 10-11 óra meló után nem mindig megy ám az írás…
2009. július 14., kedd
Pool Party
Mostanában semmilyen nagyobb esemény nem történt, de azért nem voltak teljesen eseménytelenek a napjaink.
Néhány nappal ezelőtt elmentünk a városba. Nem tudtuk mit akarunk, csak útnak indultunk, és végül a bowlingozóban kötöttünk ki, hanem a bowlinpályához tartozó minigolf pályán. Sajnos csak 30 percünk volt a játékra és volt vagy 25 lyuk, úgyhogy nagyon kellett sietnünk. 3an kezdtük el írni a pontjainkat és 15 lyukig jutottunk, ami pedig vicces, hogy mind hármunknak 35 ütése lett :)
Hét elején bejelentették, hogy lesz International Evening, úgyhogy gyorsan rendeltem is egy magyar zászlót eBay-en amit 1 centért vettem meg :) Az esten az országunkat kell bemutatni a gyerekeknek kb. 5 percben. Ha valakinek van valami jó ötlete, hogy mit lehetne megosztani 6-14 éves zsidó gyerekekkel ami érdekelheti is őket az ossza meg velem nyugodtan.

És a mai bejegyzés legizgalmasabb része a Pool Party :) Ma él 11től éjszakai pool party volt a staff részére. A víz kicsit hideg volt, de ha mozogtunk, akkor nem fáztunk. Az egyik srácnak volt vízálló gépe és folyamatosan csak azt lehetett látni, hogy vakuzik a víz alatt :)
Szerdán szinte az egész konyha szabadnapon lesz, ugyanis az egész tábor megy Six Flags-be :) Ez egy hatalmas vidámpark, hatalmas hullám vasutakkal és minden egyéb finomsággal. Hogy még jobban fájdítsam a szíveteket itt a vidámpark honlapja.
http://www.sixflags.com/newEngland/rides/AllRides.aspx
Néhány nappal ezelőtt elmentünk a városba. Nem tudtuk mit akarunk, csak útnak indultunk, és végül a bowlingozóban kötöttünk ki, hanem a bowlinpályához tartozó minigolf pályán. Sajnos csak 30 percünk volt a játékra és volt vagy 25 lyuk, úgyhogy nagyon kellett sietnünk. 3an kezdtük el írni a pontjainkat és 15 lyukig jutottunk, ami pedig vicces, hogy mind hármunknak 35 ütése lett :)
Hét elején bejelentették, hogy lesz International Evening, úgyhogy gyorsan rendeltem is egy magyar zászlót eBay-en amit 1 centért vettem meg :) Az esten az országunkat kell bemutatni a gyerekeknek kb. 5 percben. Ha valakinek van valami jó ötlete, hogy mit lehetne megosztani 6-14 éves zsidó gyerekekkel ami érdekelheti is őket az ossza meg velem nyugodtan.
És a mai bejegyzés legizgalmasabb része a Pool Party :) Ma él 11től éjszakai pool party volt a staff részére. A víz kicsit hideg volt, de ha mozogtunk, akkor nem fáztunk. Az egyik srácnak volt vízálló gépe és folyamatosan csak azt lehetett látni, hogy vakuzik a víz alatt :)
Szerdán szinte az egész konyha szabadnapon lesz, ugyanis az egész tábor megy Six Flags-be :) Ez egy hatalmas vidámpark, hatalmas hullám vasutakkal és minden egyéb finomsággal. Hogy még jobban fájdítsam a szíveteket itt a vidámpark honlapja.
http://www.sixflags.com/newEngland/rides/AllRides.aspx
2009. július 10., péntek
Megérkezés
Na túlvagyok a nagy úton. Hosszú volt, 26 óra talpon, de egy nap leforgása alatt Erzsébet városközpontot és a Time Squertis látni...nem adatik meg mindenkinek. Repülés nem volt nagy cucc, még csak nem is tűnt soknak, gyorsan eltelt. Elvoltam az olvasgatnivalókkal, belépéshez szükséges papírok töltögetésével, filmekkel, és játékokkal... Nem részletezem, mert teljesen ugyan az a technika volt amit Balázs is említett. Mire felfogtam, hogy repülünk, a pilótánk már Zalzburgot emlegette, busszal kicsit többnek tűnt anno. A zürichi reptér nem semmi, nem tudtam utánanézni de ha jól gondolom mágnes vasút van a két terminál között. (Emellett végtelen hosszú mozgójárdák..) Óriási!
A jegyeinket még Ferihegyen két frissen megismert társammal egymás mellé kértük, ez többnyire nem jött össze a kedves lánynak aki a check in-nél intézte mindezt. Első utunkon, még csak-csak közel ültünk, ha nem is egymás mellett, ám a NY-i gépen már egyáltalán. A ferihegyi Check in 1 óra 20 percet tartott. Hál istennek a további átszállások, országba bejutások gyorsan és egyszerűen mentek, jóformán nulla várakozásokkal. A hosszabb lélegzetvételű repülőútra, a mostanában megbízhatósági statisztikáját igencsak lerontó Airbus A330-as repülőhöz volt szerencsénk. Annak is a középső 4 es ülés egyik középső ülését tesztelhettem. Egy amerikai házaspárral illetve egy svéd házaspár egyik tagjával osztozkodtam ezen az óriási területen. Az odakészített kispárnával, takaróval, és egyéb apróságokkal pont annyi helyem volt, hogy a lábfejem mozgatni tudjam. New Yorkba JFK-re megérkezve, ekkora már hét cimborával számot vetettünk, és rájöttünk, hogy megéri közösen taxiznunk. Több mint 1 órát taxiztunk, kis város ez a New York. A taxissal beszélgettünk menet közben, azért mikor kiszálltunk ellátott jó tanácsokkal, miszerint vigyázzunk magunkra, és melyik irányba ne ismerkedjünk a város szépségeivel. A Hostel két háznyira volt a Centrál Parktól. Erősen diákszálló/kollégium jellegű volt, meglehetősen egyszerű. Ez leginkább a lakórészre volt igaz. A közösségi részek jól néztek ki, és fel voltak szerelve minden jóval. (WIFI!!) Ekkora a szállóban már nyolcan voltunk magyarok Camp Leadersesek, ebből heten ugyan abba a táborba tartottunk. Összeverődtünk, gyors frissítő zuhany után már neki is vágtunk NY-nak. Egy metrójegy 2 dollár, ami még az otthoni viszonyokhoz képest is baráti, főleg, hogy annyiszor száll át az ember egy jeggyel amennyit csak akar. Ha valami kiterjedtek mondható az NY Metró hálózata. Első utunk Balázsékhoz hasonlóan a Time Square-re vezetett.
| Származási hely: 2009.06.18-19. - New York |
| Származási hely: 2009.06.18-19. - New York |
Már a repülőről leszállva, körülnézve érződött, hogy ez egy más világ, na de Manhattan. Hát megvolt a szájtátás részünkről is. A Picadilly Circus elbújhat emellett. A különbség kb. akkora, mint Szigetszentmiklós és Budapest között. Sétálgattunk jobbra balra, tétlenkedtünk, és tátottuk a szánkat. Még este 10-kor is annyi ember volt, hogy állandóan arra kellett figyelni ne veszítsük el egymást. Vacsorára csirkét készítettünk magunknak. :D NAPERSZE! Amerikában?? Szóval a KFC-ben ettünk. Bolttal még csak nem is találkoztunk, gyorsétteremmel viszont annál többel. Hazafelé már 3 csoportban sikerült hazajutnunk, különváltunk, mert néhányan már nagyon fáradtak voltak. Második turnusban leváltunk mi is Ákossal és Ferivel a társaságtól, mikor már mi sem bírtuk tovább. Hazafelé ismét metróra szálltunk, kisebb nagyobb sikerrel 1,5 óra alatt haza is találtunk. Az idő elteltével, és a metrómegállók váltakozásával egyre barnult a törzsközönség. :S Végül csak megtaláltuk a helyes irányt. És probléma nélkül hazajutottunk. Ám azért nem szívesen járkálnék NY-ban sem éjszaka egyedül. SŐT! Sokkal kevésbé, mint mondjuk Budapesten. Ebben az eltévedésünkben egy rendőr segítőkészsége is közrejátszott…lazán elküldött minket rossz irányba a metrón. Majd mikor konstatáltuk, és megpróbáltunk ellenkező irányba visszaszállni, valószínűleg megtaláltuk NY- egyetlen megállóját ahol ezt felszínre jövetel nélkül nem lehetett kivitelezni. Persze az új jegybe került volna, így mentünk még egy megállót, ahol már előtte jártunk, és biztosan tudtuk a járást. Végre „haza” estünk. Nem volt gond az alvással. Másnapra megbeszéltük a találkozót a reggelinél, és egy újabb városnéző utat tervezgettünk. A kelés meglepően könnyen ment. Óra nélkül időben pattant ki a szemem. Még egy reggeli zuhany, ami körülbelül 10 percenként jól esett volna, mert iszonyat párás a levegő errefelé. Mellesleg az eső is hol, eláll hol rákezd. A városnézést a Central Parkal kezdtük.
| Származási hely: 2009.06.18-19. - New York |
Kiterjedésében a park 8-10 metrómegálló nagyságú…el lehet ott sétálgatni, de nem fogtuk hosszúra. Talán majd máskor rááldozok egy napot.
Ismét metróra szállva elindultunk a Szabadságszobrot megnézni Manhattan végéből. Így messziről marha pici, a filmekben valahogy jobb vágóképek vannak róla. :D
| Származási hely: Resize |
Következő megállónk a Wall Street volt, végigsétáltunk a pénzvilág nagyjainak utcáján. Kivételesen nagy nyüzsivel találkoztunk. Jó sok turistával, és jó sok helyivel. Ebédidő révén még többen voltak. A helyi folklórnak megfelelően, az utcai hamburgerest választottuk éhségünk enyhítésére. Ebédünket a New Yorki Tőzsdével szemben, üzletemberek társaságában fogyasztottuk el.
| Származási hely: Resize |
Nem kevés rendőrrel voltunk körülvéve, akiknek a felszerelése egy harcba induló katonához hasonlított. Durván néztek ki.
Persze utunkból nem hagyhattuk ki a Wall Street bikáját sem, pipa ez is meg volt. Annyian voltak körülötte, hogy a közelébe jutni is nehéz volt.
| Származási hely: Resize |
Lassan aztán időnk lejárt, és el kellett mennünk a csomagmegőrzőben hagyott táskánkért, hogy elindulhassunk a buszunkhoz. A csomagmegőrzőről annyit, hogy a néger portásunk majd az egész raktár táskát ránk sózta, úgy válogattuk, hogy melyik nem a milyenk, és kétszer nyittattuk még ki, hogy ezt még rakjuk már vissza mert ez sem a mienk. Rájöttünk mekkora biztonságban volt a cuccunk.
A találkapont pár sarokra volt a hosteltől, ennek gyalog vágtunk neki, hál istennek nem volt vészesen nagy a távolság NY-i léptékekhez képest. Találka majd indulás a táborba.
| Származási hely: 2009.06.18-19. - New York |
A buszon töltött első két perc után jött a kérdés hátulról. Ti magyarok vagytok!? Újabb magyar lánnyal bővült a banda. Szóval már 8 an vagyunk ismételten. Újdonsült társunk már haladó versenyző, ez lesz a 3. nyara a táborban. Szóval jól ki is faggattuk, csak úgy záporoztak a kérdések.
A táborban rögtön vacsorával fogadtak. A cuccainkat lerakatták velünk az épület elé. A kisebb táskám azért szerettem volna magammal vinni, ám az igazgató leintett, hogy tényleg nyugodtan otthagyhatom, és hagyjam ott! Mégiscsak kelet Európából jöttünk, az érzés még bennünk van. Elég kedves fogadtatás volt. Pár üdvözlő szó, de nem húzták sokáig tekintettel a ránk, mondván szeretnénk pihenni. Hát a szállásunktól nem voltunk elragadtatva. Képek később. Elrendezkedtünk volt egy esténk, ismerkedni a környezettel, még egy séta a környéken is belefért az időnkbe. (A környék magát a tábort jelentette, mert valami óriási, és így is csak az egyik részén jártunk) Másnap reggel viszont már kezdtük is a rock’n’roll -t.
2009. július 7., kedd
2009. július 6., hétfő
A csapat és a szállás
A csapatról és a szállásról bővebb infót Dani blogján találhattok.
Dani blogja
Remélem hamarosan sikerül egy olyan bejegyzést írnom, amiben leírom, hogy miket szoktunk csinálni a konyhán.
Dani blogja
Remélem hamarosan sikerül egy olyan bejegyzést írnom, amiben leírom, hogy miket szoktunk csinálni a konyhán.
Függetlenség napja
Meg volt Július 4-e ugye az amerikaiak nemzeti ünnepe, amiből én nem sokat tapasztaltam, mert ugye dolgoztunk, mikor meg szünetünk volt lefeküdtem aludni.
Ma 6-3ig kellett volna dolgoznom, de mégis 4kor jöhettem csak el, mert a kedves aranyos supervisor kitalálta, hogy mégis 4ig maradjunk bent, mert hogy lassúak voltunk, és nem végeztünk időben. Hát elmehet a bús picsába. Bejött egyszerre három szállítmány, amit el kellett kettőnknek pakolni (összesen több mint 300 tétel). Legutóbb mikor szállítmány jött nekem szabadnapom volt, a másik srác meg Pittsfieldben volt a konyhafőnökkel, valami állami adományért és a két supervisornak kellett mindent bepakolni, aztán ebédnél sírt mind a kettőnek a szája, hogy úristen mennyit kellet pakolni.
Tegnap az igazgató összehívta a konyhai személyzetet és elmondta, hogy minden szép és jó, kivéve mikor a kocsikat szedjük be, akkor kicsit gyorsabban kellene csinálni. Meg azt mondta még, hogy ha ő a felesége, vagy valamelyik igazgatóhelyettes kér valamit, akkor azt azonnal meg kell nekik csinálni, még ha a BigY-ból kell valami akkor is. A BigY kb. 10 perc gyalog...
Na ennyi, mert nem jut más eszembe, meg most kedvem sincs írni
Ma 6-3ig kellett volna dolgoznom, de mégis 4kor jöhettem csak el, mert a kedves aranyos supervisor kitalálta, hogy mégis 4ig maradjunk bent, mert hogy lassúak voltunk, és nem végeztünk időben. Hát elmehet a bús picsába. Bejött egyszerre három szállítmány, amit el kellett kettőnknek pakolni (összesen több mint 300 tétel). Legutóbb mikor szállítmány jött nekem szabadnapom volt, a másik srác meg Pittsfieldben volt a konyhafőnökkel, valami állami adományért és a két supervisornak kellett mindent bepakolni, aztán ebédnél sírt mind a kettőnek a szája, hogy úristen mennyit kellet pakolni.
Tegnap az igazgató összehívta a konyhai személyzetet és elmondta, hogy minden szép és jó, kivéve mikor a kocsikat szedjük be, akkor kicsit gyorsabban kellene csinálni. Meg azt mondta még, hogy ha ő a felesége, vagy valamelyik igazgatóhelyettes kér valamit, akkor azt azonnal meg kell nekik csinálni, még ha a BigY-ból kell valami akkor is. A BigY kb. 10 perc gyalog...
Na ennyi, mert nem jut más eszembe, meg most kedvem sincs írni
2009. július 2., csütörtök
Norbiról
Sziasztok!
Tegnap sikerült beszélnem Norbival, él és virul. Jelenleg salátabáros a tábor lányos részén.
Tegnap sikerült beszélnem Norbival, él és virul. Jelenleg salátabáros a tábor lányos részén.
2009. július 1., szerda
Az elmúlt 3 nap eseményei
Kedd
Ma megjöttek a gyerekek, és rohadt sokan vannak. Ma már nyolcra eltakarítottunk utánuk mindent, úgyhogy elég korán ettünk, de ma csak két szabadnapos volt, és mindenki dolgozott délután is. Mostantól du. 3-tól 3-4-gyel kevesebben leszünk. Ebédre szendvicset kaptak a gyerekek, amit előtte nap csináltunk meg (1200at).
Hétfő
Tegnap vacsora után az egész ebédlőben mindenki elkezdte kiabálni, hogy kitchen staff, kitchen staff!! És végül felhívtak minket a színpadra és tapsolt nekünk mindenki. Aztán be kellett mutatkoznunk és menni vissza dolgozni. De nagyon jó érzés volt, mikor 250 ember minket imádott :)
Este megint felmentünk a sziklára, mondván ez az utolsó a nap a gyerekek nélkül. Kifelé menet találkoztunk egy sráccal akinél be kell iratkozni, hogy elmentünk lefeküdni. Igen ilyet is kell :). Mondtuk neki, hogy mi most nem iratkozunk be, mert nekünk nem itt kell, hanem a másik helyen. Tegnap kivételesen 23:30kor volt a takarodó, hát mi fél kettőkor jöttünk vissza. A gond csak az volt, hogy belefutottunk a két igazgatóhelyettesbe. Mondták, hogy menjünk velük a sportcsarnokba. Ott leültettek minket és hívták az igazgatót. Az igazgató el kezdett magyarázni, hogy mégis ezt hogy képzeltük meg minden, aztán mondta, hogy lehet csomagolni, visznek ki minket a reptérre. Elkezdtünk pakolni a szobába, aztán egyszer csak azt mondja, hogy nem is látom igazán rajtatok, hogy bánjátok hogy el kell menni. Egyikünk erre bocsánatot kért és mondta, hogy igazából szeretnénk maradni, mert nem ezért jöttünk, hogy rögtön hazamenjünk. Azt mondta oké, maradhatsz, erre mindenki elkezdett bocsánatot kérni, és végül mindenki maradhatott :)
Megjegyzem 11-en voltunk fent a sziklánál, de azt mondta, hogy nem érdekli hogy ki kell rúgnia szinte az egész konyhai személyzetet, majd beállnak ők, meg a gyerek felügyelők dolgozni, de egy hét alatt úgyis szerez új embereket. Szóval a tegnapi nap is elég kalandosra sikeredett.
Vasárnap
Vasárnap reggeli után elmehettünk megint vásárolni, mert annyira jól álltunk az ebéddel meg a vacsival. Az ebédet meg a szakácsok szolgálták fel ebédre, mert olyan kevesen voltak. Nagyon sokan hazamentek hétvégére. Viszont vásárlás helyett, megnéztük a Transformers 2-t ami szerintem nagyon jó volt, megérte megnézni.
Ma megjöttek a gyerekek, és rohadt sokan vannak. Ma már nyolcra eltakarítottunk utánuk mindent, úgyhogy elég korán ettünk, de ma csak két szabadnapos volt, és mindenki dolgozott délután is. Mostantól du. 3-tól 3-4-gyel kevesebben leszünk. Ebédre szendvicset kaptak a gyerekek, amit előtte nap csináltunk meg (1200at).
Hétfő
Tegnap vacsora után az egész ebédlőben mindenki elkezdte kiabálni, hogy kitchen staff, kitchen staff!! És végül felhívtak minket a színpadra és tapsolt nekünk mindenki. Aztán be kellett mutatkoznunk és menni vissza dolgozni. De nagyon jó érzés volt, mikor 250 ember minket imádott :)
Este megint felmentünk a sziklára, mondván ez az utolsó a nap a gyerekek nélkül. Kifelé menet találkoztunk egy sráccal akinél be kell iratkozni, hogy elmentünk lefeküdni. Igen ilyet is kell :). Mondtuk neki, hogy mi most nem iratkozunk be, mert nekünk nem itt kell, hanem a másik helyen. Tegnap kivételesen 23:30kor volt a takarodó, hát mi fél kettőkor jöttünk vissza. A gond csak az volt, hogy belefutottunk a két igazgatóhelyettesbe. Mondták, hogy menjünk velük a sportcsarnokba. Ott leültettek minket és hívták az igazgatót. Az igazgató el kezdett magyarázni, hogy mégis ezt hogy képzeltük meg minden, aztán mondta, hogy lehet csomagolni, visznek ki minket a reptérre. Elkezdtünk pakolni a szobába, aztán egyszer csak azt mondja, hogy nem is látom igazán rajtatok, hogy bánjátok hogy el kell menni. Egyikünk erre bocsánatot kért és mondta, hogy igazából szeretnénk maradni, mert nem ezért jöttünk, hogy rögtön hazamenjünk. Azt mondta oké, maradhatsz, erre mindenki elkezdett bocsánatot kérni, és végül mindenki maradhatott :)
Megjegyzem 11-en voltunk fent a sziklánál, de azt mondta, hogy nem érdekli hogy ki kell rúgnia szinte az egész konyhai személyzetet, majd beállnak ők, meg a gyerek felügyelők dolgozni, de egy hét alatt úgyis szerez új embereket. Szóval a tegnapi nap is elég kalandosra sikeredett.
Vasárnap
Vasárnap reggeli után elmehettünk megint vásárolni, mert annyira jól álltunk az ebéddel meg a vacsival. Az ebédet meg a szakácsok szolgálták fel ebédre, mert olyan kevesen voltak. Nagyon sokan hazamentek hétvégére. Viszont vásárlás helyett, megnéztük a Transformers 2-t ami szerintem nagyon jó volt, megérte megnézni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)