Első napok

Érkezésünket követő napon, reggel már munkába is álltunk. A csekély számú staffra való tekintettel (~60 fő) a munkánk nagy részét nem az étkeztetés tette ki, hanem a takarítás, előkészülés. Érdekes módon változik az ember hozzáállása a mosatlan tányérokhoz és a maradék látványához 1-2 óra mosogató gép mellett töltött óra után. :D
A kaják meglehetősen jók. Eddig semmi kifogásom nem volt semmi ellen. Sőt a legtöbb kaja ízlett.
A főnökeink akiktől a munkákat kapjuk két lengyel származású srác. Egyikük 11 éve dolgozik itt, minden nyáron. A tábor maga nagyon szép, és szép környéken van. Elméletileg 1000 méteren vagyunk tengerszinttől. Dimbes-dombos vidék. Az éjszakák meglehetősen hidegek. Minden nap esik az eső. Napközben meg nagy melegek vannak, érdekes párosítás. Reggel pulcsi, kapucni nyakig felhúzva, és 15 méteres látótávolság a köd miatt, délután meg dobálod a ruháidat mert megsülsz. Időnként egy-egy nyári zápor, max fél óra, utána ismét verőfényes napsütés. És 10 percre rá már gőzölög a fű a focipályán. Nagyon érdekes látvány.
A környék nyugodtságáról annyit, hogy még a helyiek is lábujjhegyen pipiskedve keresgélik a térerőt. Isten háta mögött jobbra el. Nekünk esélyünk sincs, mert nem szerződött az az egy hálózat ami itt-ott elérhető. Netre azt mondják, hogy pár nap múlva lesz. Várják a szerelőt. Így meglehetősen el vagyunk zárva a világtól. Egyetlen csatorna a közös telefon / telefonfülke jellegű dolog. Oda meg telefonkártya kell, hogy használni tudja az ember. Erről is azt mondták, hogy majd felkutatják a legkifizetődőbbet nekünk, és majd megvásárolhatjuk az irodán. Később.
Az első pár nap egyik szobatársam reklamált, hogy ígérték, hogy el fognak minket vinni vásárolni az első napokban, így ő nem is készült igazán tisztálkodó szerekkel. A levélben volt, hogy csak kicsivel érkezzünk. No az amerikaiaknak más fogalmaik vannak a kicsiről. A családi tusfürdőik 4 családi baba tusfürdő méretű náluk…:D Szóval ők nem arra a minire gondoltak, amit a szállodákban szoktak kirakni, egyszer használatosként.
De még ott helyben megkérdezték tőle, milyet szeretne, és délutánra kapott sampont, tusfürdőt. Másnapra meg szerveztek buszt, és lehetett menni beszerzőkörútra. Ekkor volt az első lehetőségem NY óta valami jelzést adnom hazafelé. Igazán felemelő érzés mikor az ember visszakapja a mentőmellényét a mélyvízben. Konkrétan az ember biztonságérzete áll remegő lábakon, megfosztva a modern kor vívmányaitól. Itt aztán bas****od, ha bajban vagy, és sürgősen segítség kell.
Viszont a természet közelsége, és a környék nyugodtsága a helyi állatvilág sokszínűségén is látszik. Rengeteg állatot lehet látni, közvetlen közelről, a táboron belül is akár. Rohangálnak a vadállatok mindenfelé.
A staffban meglehetősen sok nemzetiség van jelen, és még nincs itt mindenki! (Lengyel, ukrán, orosz, szlovák, angol, mexikói, nicaraguai, kolumbiai, ausztrál, ír, holland, amerikai (Texas, Új Mexikó, Jamaica, Florida...) és még ki tudja hányat hagytam ki…)
UI: A bejegyzéseim visszamenőleg szép sorjában érkeznek, próbálom magam utolérni, de napi 10-11 óra meló után nem mindig megy ám az írás…