2009-06-30

Tegnap volt az első 3 étkezéses nap gyerekeknek. Nehéz szavakba önteni, azt ami ott megy. Képzelj el 500 gyereket 44 asztalt és legalább asztalonként egy külön kérést, nincs véletlenül egy kis ez egy kis az. Nekem meg a legtöbbet teljesítenem kéne, mondjuk egy idő után még az amcsi főnök, is azt mondta, aki figyelt minket, hogy na jó elég, nem vagyunk Burger King.
Megvesznek a mogyoróvajért, ami nagyon nem az amire mi alapból asszociálunk. Amit én kóstoltam eddig az ha nem is édes volt, de valami olyasmi. Ez meg valami olyan mintha sósmogyorót kenne kenyérre az ember. Ha mindez önmagában nem lenne elég fura, erre a gyerekek még dzsemet is kennek. Olyan mennyiségben fogyasztják, hogy az félelmetes, még ki sem raktam az első vödröt, már a másodikért jön az egyik pincér. A salátabár ettől a naptól, valahogy más aspektusba helyeződött. Eddig azt mondtam mennyire jó helyem van, nem mások után takarítok, pakolok, hanem előkészítek, a chef keze alá dolgozom. Hát ez tegnap átfogalmazódott bennem. Kiderült, hogy nekem kell kijárnom a bárhoz feltölteni, nem a pincéreknek. Ez azért is vicces mert a salátabárt ketten csináljuk, és ketten alig győzzük a kéréseket újratöltéseket kielégíteni. Elég pörgős munka.
A séf viszont elég jó fej. Pontosan nem tudom honnan származik. Spanyol ajkú, Mexikóiakkal van általában, meg velünk magyarokkal. Tegnap az ebéd utáni hosszabb szünetünkben elvitt minket ki a városba a saját kocsiján, mert a lányok vásárolni akartak. Ezek után mondta hogy be kell ugrania még a Liquid Store-ba szóval még megyünk máshova is, ez nagy kincsnek számít itt. Úton hazafelé elkezd kotorászni, nem előkap 2 kisüveg Jägert meg egy Whiskyt!!! :D Megajándékozott minket. Ennyit a szigorú szabályokról. Pár nappal ezelőtt volt a születésnapja az egyik magyar lánynak, akkor meg este vitt el pár embert Ever (a séf) kocsmázni. Amit szintén nem lenne szabad, de ezt le is jelentették a feljebbvalóknál, ne legyen gond belőle. A cifra az a dologban, hogy jó néhány alkalmazottal találkoztak a bárban, ahol voltak! :D
Tegnap még a nagy hajrá után az egyik lengyel leányzó invitálásának, szájhősködésem miatt, kénytelen voltam eleget tenni. Szóval hivatalos voltam egy spinning edzésre. A Csaj egy Duracell nyuszi.. :D 5 perc után az orromon csöpögött az izzadtság, és 1 órán át tekertünk, különböző pózokban. Miután ezzel végeztünk, nekem komoly erőfeszítésbe telt lemászni a bringáról, no akkor ő még átment egyéb gépekre erősíteni...
A másik lengyel srác meg én csúnyán elvéreztünk. Én nem tudom a lányok hogy bírták, de bírták…
Az edzés végeztével, gyönyörű ködös esős időben, csatakosra izzadva, papucsban, korom sötétben tapogatóztam az erdőn át haza a saját táborunkba. A bungalónkban konstatáltam, hogy a fürdőnk ismét kiöntött. Jee! A zuhany az nem használható, hacsak nem vállalom be a 10 centis kanálisvizet. Maradt a mosdókagyló, amiben még talán két liter víz elfér, szóval ha sietek és ügyes vagyok majdnem az egész testemre elég lehet, gondoltam. Megoldottam! Reggel a víz eltűntével elsőként tusoltam hajnalok hajnalán. Ahogy a net beüzemelését, úgy a fürdőnk megjavítását is napok óta halogatják. Persze minek is a konyhai alkalmazottaknak tisztálkodniuk. Felmerengenek bennem Adam, az igazgató szavai: „Ha ti betegek vagytok, mindenki BETEG!”
(Találd ki hova megy este Norbi szakadó esőben)

Származási hely: 20090807

Kedvenc Netező helyem. Mario a Manchesteri srác épp elfoglalta...

Származási hely: 20090807