Nos, a mi táborunkból is távozásra kényszerült egy lengyel srác alkoholfogyasztás miatt. Legfőbb gond igazándiból a mennyiséggel volt, a srácnak sikerült az éjszaka közepén végigordítania a tábort. Mindezt az után, hogy a Security megpróbálta biztonságos helyen elszállásolni reggelig, hogy megúszhassa az egészet. Nem jött neki össze. Sikerült mindenkivel tudatnia az állapotát. Majd még reggel is sikerült kifogásolható állapotban munkába állnia. Ja, és persze mondanom sem kell, hogy 19 éves a srác. Szóval, a hírverésre való tekintettel, már nem tudták eltusolni. Példát kellett statuálni, így útnak eresztették.. Mindenki tudta mi történt, de persze mindenki csak suttogva beszélt róla. Amúgy a bukta oka, ismét a takarodó megszegése volt. Mi is ebbe a hibába estünk múltkor, de mi csak egy ejnye-bejnyét kaptunk a biztiőröktől.
Holnap ismét pihenőnapom van. Valószínűleg maradok a tábor területén, mert ismételten a bevásárlóközponthoz nincs sok kedvem. Inkább úszkálok, napozok a tónál, meg pihenéssel töltöm az időt. A legújabb módi a konyhán a szünnapokkal, hogy kedd és csütörtök a két szabadnap, és fele emberrel működik ezen a két napon a konyha. Papír étkészlettel, és egyszerűsített menüvel. Hogy ez hogy fog működni nem tudom. Eddig is el voltunk látva elég munkával.
A konyhán azért kezdenek beállni a dolgok, egész megbecsült pozícióban dolgozunk, jóban vagyunk a séfekkel, ellátnak minden jóval. Általában valami hazait szoktak csempészni az ételeikbe, ebből nekünk is szokott jutni. Ez legtöbbször chilit, vagy más hasonló fűszerezést jelent, mexikói/dél Amerikai származásukból kifolyólag. Néha meg is dolgozzák a gyomrom ezek. :) De finomak szoktak lenni. A saját Salsa szószuk az azért elég durva. De a gvakamolét (avokádó krémet) kifejezetten megszerettem.
Ma végre az egyik szünetben elég erőt éreztem magamban, hogy ne egy kis szundikálással töltsem azt el, hanem elindultam fényképezni a környéken.
Néhány kép a tábor, és környékéről:
http://picasaweb.google.com/norbert.dorogi/20090700Equinunk#
Képen minden jobban néz ki mint a valóságban…
Szombatonként az esti kimenő kicsit hosszabb, mint a többi, a busz kicsit később jön vissza. Ilyenkor több esély van kiélvezni minden cseppjét a bárban felszolgált mannának. Nekünk sikerült is! Kellően jó hangulatban telt a buszutunk is hazafelé. A buszon utazó többi ember nagy örömére. Hál istennek’ mindkét főpincér (a közvetlen főnökeink) mellettünk utazott. A fergeteges este után, annyira nem sikerült fergetegesre a felkelés. Jóformán még szédülve érkeztünk munkába. A főpincéreink meg röhögtek rajtunk, mi meg próbáltunk túlélni. Mariusz a főpincér, reggeli után, azért odamondta, hogy nem tudja honnan van a magyarokban ennyi energia. És egy elismerő vállveregetéssel lerendeztük az előző estét. :)
Az ágyam:
 |
| Származási hely: 2009.07.00- Equinunk |
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése