2009-07-11

Tegnap előtt megvolt az első „Day Off”-om azaz pihenőnapom. Ebből heti egy van, ami nagyon nem sok. Már nagyon számoltam a perceket, órákat, étkezéseket, mikor is jön már. A kapott információk alapján olyan napot sikerült választanom szünnapnak, amikor nem volt busz szervezve nekünk. Tehát a kilátások alvást körvonalaztak. Ám az utolsó pillanatban mégiscsak kiderült, hogy lesz busz. Két megállóval, egy a Skinner Fall vízesésnél, ahonnan a busz egy bevásárlóközpontba folytatja útját Midletown-ba.
Reggel egy lélektani vívódáson túlesve, inkább az alvást választottam reggeli helyett. Majd mire kiszenvedtem magam az ágyból már kapkodnom kellett, hogy összekészüljek, és elérhessem a buszt. Előzőnap megígértem többeknek, hogy napközben otthoni idő szerint is normál időben elérhető leszek. Szóval még a netszobát is szerettem volna útba ejteni egy e-mail erejéig. Persze az internet ismételten nem működött. Szóval minden cuccommal együtt nekivágtam a túrának, mert már nem volt időm visszajönni lepakolni a gépet. Első nekifutásra a vízesésben gondolkoztam, de az időjárás errefelé eléggé kiszámítható. MINDEN NAP esik az eső, hát akkor is lógott az eső lába. Így betársultam a mexikóiakhoz, akik a bevásárlóközpontot választották. Meggyőztek, hogy nagy szívás lenne 6 órát a vízesésnél esőben tölteni. Elfogadtam, így kihagytam. Aznap egy magyar sem volt rajtam kívül pihenőn, szóval végre alkalom volt rendes vegyülésre. Hát a mexikóiak személyében ellenfélre találtam, a legkevesebb nyelvtanilag helyesen kreált mondat megalkotásában.
Spanyolul előbb fogok megtanulni, mint angolul…főleg tőlük. :D
A vízesésnél, végül volt pár merész angol vállalkozó, akik megszervezett pikniket tartottak. A cuccokat elég kalandosan szerezték be. Nem tudom, hogy a pia miatt vagy miért, de egy haverjuk az út szélén autóval lerobbanást imitált, és leintette a buszt majd a segítőkész srácok a buszról szépen átpakolták a kocsi csomagtartójának tartalmát egy az egyben…:D (Kempingszék, grill, hűtőláda… stb.) A Counselorok közül jó néhánynak van autója is, ami azért nagy könnyedség errefelé.
A buszút 2,5 órát tartott, szóval ott is volt időm pihenni, de jó volt nagyon, végre valami kis világlátás, változatosság. Kifejezetten jól éreztem magam. Elkapott a szabadság érzése.
(Amerika állítólag a szabadság hazája…ezt el ne higgye senki, ez durván csak a marketing)
A bevásárlóközpont semmivel nem volt másabb mint mondjuk a Campona otthon. Ami nagyon érdekes, hogy az áraik tényleg barátibbak. A legdrágább dolgok is kb. annyiba kerülnek, mint otthon. A márkák 50% otthoni is megtalálható.
Mivel volt nálam gép, megpróbálkoztam WIFI kereséssel, ami össze is jött ám, skypeolásra ismételten alkalmatlan hálózat volt. Kicsit aggaszt, hogy mégiscsak Amerikában vagyok…valahogy elvárnám a megabites neteket. Amúgy a magyarázat a rossz netünkre, hogy olcsó korlátos csomag van előfizetve nekük, mert ez is méregdrága, mert itt kábel hiányában mindenki sateliten keresztül kommunikál a világgal. Hát igen…vidéken vagyunk.
Mindenesetre jól éreztem magam a kiruccanáson, és nagyon nem vártam az újabb munkanapot, de legalább kipihenve vágtam neki.
Ma megvolt nálunk is az első kirúgás a táborból. Az egyik lengyel srácnak sikerült kicsit többet innia a kelleténél. Takarodó után a security kísérte haza, és nem sikerült neki csöndben maradni. Túl sokan tudták meg, így nem úszhatta meg. Valakin végre példát kellett statuálni. Ma körbement elköszöngetett. Elég kínos volt. A történtek után kipucoltuk a szobát az alkoholtartalomtól, pár nap csönd lesz most.
Érdekesség még a securityről, hogy kizárólag izraelieket alkalmaznak a munkára. Ugyebár Izraelben kötelező a katonai szolgálás, még a nőknek is. 2 izraeli nő is dolgozik, mind ketten 3-3 évet szolgáltak. Az egyik srác bombaszakértőként. Mondhatnánk, hogy nem sza***l gurigáznak. Bár a legfőbb feladatuk, a fiú lány tábor közötti átjárás megszűrése. Ehhez aztán kell ez az előképzettség.