Már jó előre eldöntöttük, hogy a vasárnapi szabadnapunkon, kimegyünk a tóhoz, amolyan tavalyi féle magyar shabbat szerűt tartani, csak most nem vettünk disznót (még). felkeltünk reggel, kb. 11 órakor sikerült is megreggelizni, majd megkérdeztem Milát, hogy vihetünk-e a konyháról húst, mert szeretnénk grillezni a tóparton. Azt mondta semmi akadálya, vigyünk amit akarunk. Elkezdtük összeszedni a cuccokat, amivel ebéd végére készen is lettünk. Mivel úgy gondoltuk, hogy a tó elég messze van gyalog, ezért először egy sofőrt próbáltunk meg szerezni, aki a tábori kocsik egyikével kivisz minket a tóhoz. Ez a küldetés nem sikerült, így elindultunk bicikliért, de abból sajnos csak két darab állt rendelkezésre. Elkeseredésünkben visszamentünk megint a konyhára, hátha megleljük mégis valahol a sofőrt, aki talán elvinne minket, de sajnos most sem volt ott. Ekkor megláttuk Zuzkát, Mila feleségét, hogy a gyerekkel sétálgat a konyhában, és hát gondoltuk, ha gyerekkel van, akkor neki ma van a szabadnapja, mi lenne, ha esetleg ő vinne el minket. Odamentem hozzá megkérdezni, és még a mondatot sem volt időm befejezni, már mondta is, hogy igen, hova akarunk menni. Végül tehát az utazásunk is megoldódott, és így csak hazafelé kellett sétálni, de az már nem volt egyáltalán vészes, mert akkorra már mindent megettünk. Hárman (Szilvi, Dani és én) voltunk lent a tónál, de később Peti is csatlakozott hozzánk, aki 3ig dolgozott, és csak ezután ért rá. A kaja szerintem jó lett, de rájöttünk, hogy legközelebb hamarabb kérünk húst, és akkor jó előre be is pácoljuk, hogy még jobb legyen.
Jövő hét szerdán megyünk ismét Six Flaggsbe, abba a vidámparkba, ahol tavaly is voltunk, úgyhogy vasárnap nem lesz day offom, de majd megpróbálok valamikor telefonálni. Jövő hét pénteken lesz egy kirándulás New Yorkba a gyerekeknek azt hiszem, ahova a support staffból is mehet néhány j munkás ember, a karbantartók és a takarítós lányok elvileg mehetnek, nekünk nem szólt senki, de szerintem nem is fog, mert tavaly sem volt senki :)
Majd jelentkezem
2010. július 7., szerda
2010. július 4., vasárnap
Independence Day
Elég régen írtam már utoljára, így néhány dologra már nem is emlékszem, de azért most megpróbálom összeszedni, hogy mi is történt mostanában.
Nos a múlt hét szerdánál hagytam abba a dolgot. Csütörtökön visszajöttek a ruháim, és sikeresen elhagytak 3 fél pár zoknimat, úgyhogy most már a lyukadások miatt és a veszteség miatt is, valószínűleg be kell ruháznom néhány új zoknira. A veszteség mellett a másik fekete pontot azért kapták, mert az egyik pólóm, hót vizesen jött haza. Nem értem miért csak egy, de ez van. Viszont úgy döntöttem, hogy kapnak még egy esélyt, hátha ez csak valami véletlen, és tudnak ők ennél jobbat is, úgyhogy a héten megint elküldtem a cuccot, amit ma hoztak vissza. Mikor elkezdtem kipakolni a táskából hatalmas meglepetés ért, hiszen a ruháim nagyjából össze voltak hajtogatva. Csak ájuldoztam, hogy milyen ügyes kis vendég munkás jutott most nekem, mire a többiek mondták, hogy nekik mindig összehajtották, ez nem újdonság. Zoknim nem tudom, hogy hiányzik-e, mert azok és a gatyák még a zsákban vannak, de remélem meg van minden. Az egyik angol csaj benne felejtett 20 dollárt és az egyik bankkártyáját a farmerjében, amit mindenki meglepetésére egy lezárt műanyag zacskóban vissza is kapott.
Pénteken nem történt semmi említésre méltó, szombaton pedig munka után kimentünk a Bogie's-ba bulizni egyet, mielőtt megjönnek a kölykök. Találkoztunk Tatianával isi, akivel megbeszéltük, hogy ha lesz szabadnapja (ugyanis most jelenleg 3 helyen dolgozik), akkor szervezünk majd valami jó kis programot.
Szombat este hattól vasárnap este 5ig day off-ja volt az egész tábornak, még egy utolsó, a nagy nyitás előtt, így a tábor szinte üres volt, kb 30-an szállingóztak az egész táborban, plusz a 20 konyhás :) így szerencsére kaptunk egy kis plusz pihenőt (a többieknek plusz volt, nekem amúgy is day offom volt aznap), és elmentünk egy közeli "vízeséshez", amit inkább neveznék csobogónak, de ennek ellenére nagyon szép volt, és remek hely a pihenésre. A víz első érintésre igen hidegnek tűnt, patakról lévén szó, de azért a végére majdnem az egész társaság önfeledten lubickolt a hullámokban. 5re sajnos vissza kellett érni a táborba, ugyanis a vacsora már teljes létszámmal zajlott, így valakinek kaját kellett csinálni nekik.
Hétfőn megint nem történ semmi extra, szokásos nap volt. Kedden megjöttek a kis vakarcsok, úgyhogy beindult a nagyüzemi élelmiszer gyártás is. Szerencsére csak 10kor kezdtem aznap, de a woo lányok hamarabb felébresztettek, mint ahogy én szeretem volna, de sebaj, legalább megint elcsodálkozhattam azon, hogy mennyi szülőnek nyűg a gyereke a nyáron :D:D A vacsora hatkor volt, és kb 20:30-ra már kész voltunk a mosogatással és a felmosással is, tehát már csak az hiányzott, hogy mi is ehessünk. Mila, a konyhafőnök kijött az irodából, és kérdezte, hogy kész vagyunk mindennel? Mondtuk, hogy ige, és ezen eléggé meglepődött, majd közölte, hogy mióta itt van (11 éve) azóta ez volt az egyik leggyorsabb opening day utáni eltakarítás.
A következő néhány napban dominikai vendégmunkások vették birtokukba a tábort festés céljából, de mivel alul vannak fizetve, ezért úgy gondolták szert tesznek egy kis mellékesre, így hát több száz dollár, 40 font és egy iPod cserélt gazdát azalatt a három nap alatt, amg itt dolgoztak. A dollárt nem egy embertől lopták el, hanem összesen 4en voltak áldozatok, akiket az igazgató szó nélkül zsebből kártalanított. Nem tudom mit csinált volna, ha valaki azt mondja, hogy nálam bizony 500 dollár volt...
Már el is érkeztünk a mai (azaz tegnapi naphoz) ma szintén nem történ semmi érdekes, azon kívül, hogy kitaláltuk, hogy holnap akikkel day offon vagyunk lemegyünk a tóhoz, ahol sörözgetünk és grillezünk a konyháról szerzett finomságokból, és így mi is jól megünnepeljük a Függetlenség Napját, ami holnap, vagyis ma lesz/van.
U.i.: Szerdán csak háromig dolgoztam volna, de pont beért egy szállítmány, és a következő párbeszéd zajlott Mila és köztem:
- Háromig dolgozol ma? - kérdezte Mila
- Igen. - felelte Balázs
- És elmúlt már 3 óra?
- El.
- Egy six packért cserébe nem vennéd át?
- Naná, hogy átveszem :)
Így végül 5ig maradtam bent Danival, aki később csatlakozott hozzám, mikor jött fel cigizésből, és így neki is jár 3 egység :)
Azt hiszem egész jól sikerült összeszednem az elmúlt hetet, bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de minden nap hulla fáradt voltam, egyszerűen nem volt erőm írni, a legdurvább nap az volt amikor 6-ra mentem, tehát 5:45kor keltem, majd 22:45kor sikerült visszaérnem a szobába, mind ezt egy fél órás szünettel egész nap, ami nem volt túl kellemes, de hát ez van, még gyorsulnia kell a bandának, és akkor talán minden nap sikerül legkésőbb 9re végeznünk, feltéve ha nem találják ki, hogy két részletben eszik a banda, az egyik fele 6kor, a másik pedig 7kor, mert akkor biztos hogy bent leszünk 10ig.
Nos a múlt hét szerdánál hagytam abba a dolgot. Csütörtökön visszajöttek a ruháim, és sikeresen elhagytak 3 fél pár zoknimat, úgyhogy most már a lyukadások miatt és a veszteség miatt is, valószínűleg be kell ruháznom néhány új zoknira. A veszteség mellett a másik fekete pontot azért kapták, mert az egyik pólóm, hót vizesen jött haza. Nem értem miért csak egy, de ez van. Viszont úgy döntöttem, hogy kapnak még egy esélyt, hátha ez csak valami véletlen, és tudnak ők ennél jobbat is, úgyhogy a héten megint elküldtem a cuccot, amit ma hoztak vissza. Mikor elkezdtem kipakolni a táskából hatalmas meglepetés ért, hiszen a ruháim nagyjából össze voltak hajtogatva. Csak ájuldoztam, hogy milyen ügyes kis vendég munkás jutott most nekem, mire a többiek mondták, hogy nekik mindig összehajtották, ez nem újdonság. Zoknim nem tudom, hogy hiányzik-e, mert azok és a gatyák még a zsákban vannak, de remélem meg van minden. Az egyik angol csaj benne felejtett 20 dollárt és az egyik bankkártyáját a farmerjében, amit mindenki meglepetésére egy lezárt műanyag zacskóban vissza is kapott.
Pénteken nem történt semmi említésre méltó, szombaton pedig munka után kimentünk a Bogie's-ba bulizni egyet, mielőtt megjönnek a kölykök. Találkoztunk Tatianával isi, akivel megbeszéltük, hogy ha lesz szabadnapja (ugyanis most jelenleg 3 helyen dolgozik), akkor szervezünk majd valami jó kis programot.
Szombat este hattól vasárnap este 5ig day off-ja volt az egész tábornak, még egy utolsó, a nagy nyitás előtt, így a tábor szinte üres volt, kb 30-an szállingóztak az egész táborban, plusz a 20 konyhás :) így szerencsére kaptunk egy kis plusz pihenőt (a többieknek plusz volt, nekem amúgy is day offom volt aznap), és elmentünk egy közeli "vízeséshez", amit inkább neveznék csobogónak, de ennek ellenére nagyon szép volt, és remek hely a pihenésre. A víz első érintésre igen hidegnek tűnt, patakról lévén szó, de azért a végére majdnem az egész társaság önfeledten lubickolt a hullámokban. 5re sajnos vissza kellett érni a táborba, ugyanis a vacsora már teljes létszámmal zajlott, így valakinek kaját kellett csinálni nekik.
Hétfőn megint nem történ semmi extra, szokásos nap volt. Kedden megjöttek a kis vakarcsok, úgyhogy beindult a nagyüzemi élelmiszer gyártás is. Szerencsére csak 10kor kezdtem aznap, de a woo lányok hamarabb felébresztettek, mint ahogy én szeretem volna, de sebaj, legalább megint elcsodálkozhattam azon, hogy mennyi szülőnek nyűg a gyereke a nyáron :D:D A vacsora hatkor volt, és kb 20:30-ra már kész voltunk a mosogatással és a felmosással is, tehát már csak az hiányzott, hogy mi is ehessünk. Mila, a konyhafőnök kijött az irodából, és kérdezte, hogy kész vagyunk mindennel? Mondtuk, hogy ige, és ezen eléggé meglepődött, majd közölte, hogy mióta itt van (11 éve) azóta ez volt az egyik leggyorsabb opening day utáni eltakarítás.
A következő néhány napban dominikai vendégmunkások vették birtokukba a tábort festés céljából, de mivel alul vannak fizetve, ezért úgy gondolták szert tesznek egy kis mellékesre, így hát több száz dollár, 40 font és egy iPod cserélt gazdát azalatt a három nap alatt, amg itt dolgoztak. A dollárt nem egy embertől lopták el, hanem összesen 4en voltak áldozatok, akiket az igazgató szó nélkül zsebből kártalanított. Nem tudom mit csinált volna, ha valaki azt mondja, hogy nálam bizony 500 dollár volt...
Már el is érkeztünk a mai (azaz tegnapi naphoz) ma szintén nem történ semmi érdekes, azon kívül, hogy kitaláltuk, hogy holnap akikkel day offon vagyunk lemegyünk a tóhoz, ahol sörözgetünk és grillezünk a konyháról szerzett finomságokból, és így mi is jól megünnepeljük a Függetlenség Napját, ami holnap, vagyis ma lesz/van.
U.i.: Szerdán csak háromig dolgoztam volna, de pont beért egy szállítmány, és a következő párbeszéd zajlott Mila és köztem:
- Háromig dolgozol ma? - kérdezte Mila
- Igen. - felelte Balázs
- És elmúlt már 3 óra?
- El.
- Egy six packért cserébe nem vennéd át?
- Naná, hogy átveszem :)
Így végül 5ig maradtam bent Danival, aki később csatlakozott hozzám, mikor jött fel cigizésből, és így neki is jár 3 egység :)
Azt hiszem egész jól sikerült összeszednem az elmúlt hetet, bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de minden nap hulla fáradt voltam, egyszerűen nem volt erőm írni, a legdurvább nap az volt amikor 6-ra mentem, tehát 5:45kor keltem, majd 22:45kor sikerült visszaérnem a szobába, mind ezt egy fél órás szünettel egész nap, ami nem volt túl kellemes, de hát ez van, még gyorsulnia kell a bandának, és akkor talán minden nap sikerül legkésőbb 9re végeznünk, feltéve ha nem találják ki, hogy két részletben eszik a banda, az egyik fele 6kor, a másik pedig 7kor, mert akkor biztos hogy bent leszünk 10ig.
2010. július 1., csütörtök
Chipmunk baleset
Meguntam már hogy semmire sincs időm, úgyhogy kivételesen ma tartok fél óra szünetet.
Egyébként semmi különös nem történt az elmúlt pár napban. A mai nap fénypontja a szusi volt, amit a vegáknak csináltak, de az egész főnökség ott marakodott rajta, úgyhogy egy csomót kellett várnom mire megkaptam az adagomat. Az algalapok nélkül egész jó.
A tegnapi napom is jól alakult. Sikerült 5 perc szünetet tartanom 6.45 és 21.15 között. Csináltam hétfőn görög pizzát, és annyira tetszett mindenkinek, hogy kitalálták hogy akkor kedden én csinálom a vegáknak a kaját. Remek! Meg kellett a főnökséggel is kostóltatnom, akik el voltak tőle ájulva, pedig semmi különös nem volt rajta csak fokhagymás tejfölös szósz, olíva, paradicsomkarika, valami zöld fűszer amit imádok de nem tudom mi a neve, feta, meg mozarella. Íze alig volt a pizzának, mert az itteni fokhagymának nem sok köze van az otthonihoz. Üvegből jön, és szerintem a banda fele azt sem tuja hogy néz ki igazából.
A vége az egésznek az lett, hogy már azt pedzegetik, hogy akkor ezentúl homemade pizzánk lesz, amit majd én fogok csinálni az egyik szakáccsal. Remélem elvetik ezt az ötletet, mert én nem érek rá 400 főre pizzát sütögetni.
Már délután mondta Jon hogy jó estém lesz, mert az asztalon levő fél kg hús értéke 200 dollár. Engem ugyan nem érintenek a húsos dolgok, de volt tök szép tonhal szelet is. Rájöttem, ha már délután felkészülök a vacsorára, akkor nem kell rohannom az elpakolásnál. Nem is tudom melyik jobb, ha nem tartok szünetet, vagy ha nem kell sietnem. A vacsora előétele dinsztelt kacsamáj pirítóson, banános és valamilyen gyümöcsös sósszal, aztán bableves csirkés kolbásszal, tonhal zöld spárgával, valami eszméletlen jó öntetes tavaszi saláta, és múltkori gyömbéres itóka egyik változata volt. Az főételből csak a nudlit meg a francia zöldbabot lapátoltam be, egyébként a drága hús volt gyöngyhagymával meg zöldséges szósszal, végül palancsintatésztában sült banán, és citromos krémmel töltött roló volt. Az ételek nevét meg sem próbálom megjegyezni, mert mind franciául van.
Épp nagy szervezésben voltam, mert a gyerekek kirándulni mentek, és össze kellett nekik készíteni a kaját, ami magukalvisznek. Jöttem vissza a konyhába amikor egy őrült chipmunk alámvetette magát. Sokkot kaptam, meg sem bírtam moccanni, csak bámultam ahogy szerencsétlen vergődik, meg folyik ki a vére. Épp Scottal beszéltem előtte, aki egész évben a táborban lakik, és imádja ezeket a kis eszetleneket. Össze vissza kergetőznek. Ezek is pont az csinálták, de az egyik el tudott futni a lábam alatt, a másikra viszont pont ráléptem. :(
Szerencsére Scott összeszedte szegényt, de azt már nem tudtam megvárni, hogy mi lett a sorsa. Erre jött Jon a hülyeségeivel. “Bernie, hogy tehetted ezt! Megölted szegény Alvint! Ő volt a legjobb barátom a táborban!” Nem lehetett röhögés nélkül kibírni. Azóta a lengyel srácok megállás nélkül ezzel cukkolnak. Én lettem a chipmunk killer, és már az egész tábor tud róla.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
