2010. július 1., csütörtök

Chipmunk baleset

Meguntam már hogy semmire sincs időm, úgyhogy kivételesen ma tartok fél óra szünetet.

Egyébként semmi különös nem történt az elmúlt pár napban. A mai nap fénypontja a szusi volt, amit a vegáknak csináltak, de az egész főnökség ott marakodott rajta, úgyhogy egy csomót kellett várnom mire megkaptam az adagomat. Az algalapok nélkül egész jó.

A tegnapi napom is jól alakult. Sikerült 5 perc szünetet tartanom 6.45 és 21.15 között. Csináltam hétfőn görög pizzát, és annyira tetszett mindenkinek, hogy kitalálták hogy akkor kedden én csinálom a vegáknak a kaját. Remek! Meg kellett a főnökséggel is kostóltatnom, akik el voltak tőle ájulva, pedig semmi különös nem volt rajta csak fokhagymás tejfölös szósz, olíva, paradicsomkarika, valami zöld fűszer amit imádok de nem tudom mi a neve, feta, meg mozarella. Íze alig volt a pizzának, mert az itteni fokhagymának nem sok köze van az otthonihoz. Üvegből jön, és szerintem a banda fele azt sem tuja hogy néz ki igazából.

A vége az egésznek az lett, hogy már azt pedzegetik, hogy akkor ezentúl homemade pizzánk lesz, amit majd én fogok csinálni az egyik szakáccsal. Remélem elvetik ezt az ötletet, mert én nem érek rá 400 főre pizzát sütögetni.

Már délután mondta Jon hogy jó estém lesz, mert az asztalon levő fél kg hús értéke 200 dollár. Engem ugyan nem érintenek a húsos dolgok, de volt tök szép tonhal szelet is. Rájöttem, ha már délután felkészülök a vacsorára, akkor nem kell rohannom az elpakolásnál. Nem is tudom melyik jobb, ha nem tartok szünetet, vagy ha nem kell sietnem. A vacsora előétele dinsztelt kacsamáj pirítóson, banános és valamilyen gyümöcsös sósszal, aztán bableves csirkés kolbásszal, tonhal zöld spárgával, valami eszméletlen jó öntetes tavaszi saláta, és múltkori gyömbéres itóka egyik változata volt. Az főételből csak a nudlit meg a francia zöldbabot lapátoltam be, egyébként a drága hús volt gyöngyhagymával meg zöldséges szósszal, végül palancsintatésztában sült banán, és citromos krémmel töltött roló volt. Az ételek nevét meg sem próbálom megjegyezni, mert mind franciául van.

Épp nagy szervezésben voltam, mert a gyerekek kirándulni mentek, és össze kellett nekik készíteni a kaját, ami magukalvisznek. Jöttem vissza a konyhába amikor egy őrült chipmunk alámvetette magát. Sokkot kaptam, meg sem bírtam moccanni, csak bámultam ahogy szerencsétlen vergődik, meg folyik ki a vére. Épp Scottal beszéltem előtte, aki egész évben a táborban lakik, és imádja ezeket a kis eszetleneket. Össze vissza kergetőznek. Ezek is pont az csinálták, de az egyik el tudott futni a lábam alatt, a másikra viszont pont ráléptem. :(

Szerencsére Scott összeszedte szegényt, de azt már nem tudtam megvárni, hogy mi lett a sorsa. Erre jött Jon a hülyeségeivel. “Bernie, hogy tehetted ezt! Megölted szegény Alvint! Ő volt a legjobb barátom a táborban!” Nem lehetett röhögés nélkül kibírni. Azóta a lengyel srácok megállás nélkül ezzel cukkolnak. Én lettem a chipmunk killer, és már az egész tábor tud róla.

3 megjegyzés:

  1. anya (a Balázsé)2010. július 1. 20:59

    Mire is léptél rá?
    Az valami mókus-féleség?
    Nem tanultad meg tavaly? Nem Neked kell mindent megcsinálnod.
    Lassssíts!
    Pusssz, vigyázz Magadra!

    VálaszTörlés
  2. anya (a Balázsé)2010. július 2. 17:20

    Helló!

    Millió puszit küldünk Neked, és szeretettel köszöntünk, így a 20. szülinapod után!
    Ja!
    És reméljük kértél mára szabadnapot, és egy tortát ajándékba. (:-))))
    Puszi: a Gáborok, és Erzsi

    VálaszTörlés
  3. Berni van egy rossz hírem:
    Már nem csak a te táborod tudja hanem a mi táborunknak a fele is, hogy te vagy a chipmunk killer!!!! :)))
    Ja és utólag is boldog szülinapot.
    Pusz
    S. Dani

    VálaszTörlés