Még élek

Hétfő van, de olyan mintha vasárnap lenne mert reggel brunch volt (reggeli meg ebéd összevonva), mindjárt mennem kell megfagyiztatni a bandát, ezek tipikusan vasárnapi dolgok.
Ja, a jóhír az, hogy még élek, bár kérdéses még meddig. :D Tegnap végre megkaptam az anibiotikumokat. Hatni még nem hatottak, talán annyit javult a helyzet, hogy már nem fáj a fülem annyira, viszont a torkom kétszer annyira és elkezdtem köhögni is. Már nagyon untam magam ebben a 3 napban. Teljesen belefáradtam a fekvésbe. Tegnap este egy kis fájdalomcsillapító után már annyira jól éreztem magam, hogy fél óra alatt bepótoltam a 3 nap alatt kimaradt kajálásaimat. :D Úgy toltam be a zsíros pizzát hogy öröm volt nézni. :D Alig bírtam nyelni, de azért lenyomtam 3 szeletet. A többiek meg csak röhögtek, hogy milyen képeket vágok közben.
Remélem megmaradok, mert tegnap már félig eltemettem magam, miután anyuval konzultáltam, és kiderült hogy valószínűleg nem is a mundulám van begyulladva, hanem a nyirokcsomóm... Az orvos is magyarázott valamit hogy nem a mandulámmal van gond, csak nem értettem miről beszél.
Ma reggel úgy döntöttem visszamegyek dolgozni. Mindenki nagyon örült, én kevésbé. 10 perc alatt sikerült kiakasztaniuk. A torkom eszméletlenül megfájdult, annyit kellett magyaráznom, meg persze hogy utolsó pillanatban kellett mindent megszerelni a konyhábam meg az étkezőben, és 3 nonstop kalapáló karbantartót kellett túlordibálnom.
2 ember totál kezelhetetlen, állandóan csak sír a szájuk minden miatt, és túl lassan is dolgoznak. A másik pedig az, hogy fél óra magyarázás után 3 ember 1 óra alatt nem tudta bepakolni úgy a tejeshűtőt, ahogy kellett volna. Mellékesen ez egy 10 perces meló egy embernek. A végén már inkább én csináltam meg, meg láttam hogy reménytelenek. 3 napra hagyom ott a konyhát, és mindenn totál káosz. Az első fél órám azzal telt hogy visszapakoltam mindent a helyére, meg kijavítottam a hülyeségeket, mert persze semmit sem találnak meg egy hónap után sem a pincében. Mától átvettem a teljes irányítást a konyha felett. :D Oleget a helyettesemet visszatettem general kitchen stuffba, mert nincs elég emberem.
Azért még van hova fejlődnie a bandának. A sebességükkel idén nincs gond, csak pár apróságról van szól. Például meg kell tanulniuk nemet mondani. Ki van minden porciózva, és nehéz megérteniük, hogy akkor sem adhatnak több kaját, ha egy 6 éves kisgyerek boci szemekkel, már majdnem sírva könyörög hogy adjunk neki mondjuk 2 darab halat, mert ő nem szereti a pálcikás hotdogot. Ilyenkor örülük hogy nem szolgálok fel, mert szürnyű látni ahogy a kétszámmal nagyobb kockás flanell nacijaikban meg gumi pacskerjaikban szomorúan bámulva a tányérjukra elballagnak. Olyankor nekem is majdnem megszakad a szívem, dehát ez van, ki van adva az ukáz. Jöhetnek repetázni ha már minenki kapott. Sokfajta kaja van kirakva egyszerrre, szóval ha mindenből kérnének, akkor nem lenne gond a mennyiséggel, csak ugye van amit nem szeretnek, a kicsik meg még nagyon válogatósak. Nekik csak a pizza kell, meg a chicken nuggets, meg a hamburger sültkrumplival. Zöldség meg a gyümölcs csak akkor fogy amikor a head stuff eszik.
Ma lesz az első teljes étkezésünk. Kiváncsi vagyok mit fognak hozzá szólni, mikor meglátják a konyha fele őrült sebességgel rohanó 300 kisgyereket, meg amikor meglátják azt a mocskot, amit hagynak maguk után. :D
Na, mára legyen elég ennyi, mennem kell előkészíteni a fagyizást. ja igen, ők rootbeerrel eszik a fagyit... És tényleg nem is rossz! :) Bár azt hiszem én ma inkább kihagyom.