A szikla és tegnap meg az előtt

Volt mára 12 sörünk és egy vodkák a franciák jóvoltából, úgyhogy munka után úgy gondoltuk meg kellene semmisíteni őket, hiszen a tánor területén tilos az alkohol tartása és fogyasztása. A táborból el lehet jutni egy a hegyen át egy sziklához, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre, gondoltuk ez megfelelő hely lesz arra, hogy elpusztítsuk a készletünket. A franciák valami hihetetlen hamr berugtak, amiért irigylem őket, mert így mindig olcsón megúszhatják a bulit. Az egyikük annyira kész volt, hogy lefelé segíteni kellett neki, nem is kicsit. Mikor beértünk a táborba elég nehezen, de végre sikerült elhallgattatni őket, úgyhogy észrevétlenül visszaosontunk a szobánkba.

Tegnap este elmentünk a konditerembe filmet nézni, ugyanis a futógépek előtt van egy nagy tv, amire rá lehet kötni a laptopot és gy nagyban nézhetjük a filmjeinket.

Tegnap előtt szabadnapom volt, de semmire nem volt időm, mert kötelező órákon kellett részt vennem. 3-ra volt beosztva mindenki a Bevezetés a zsidóságba 1 és 2 kötelező volt meg még be kellett jelölni 3at és abból egyre küldtek el minket. Így a szabadnapom délelőttje amikor igazából telefonálni szerettem volna elment. Ebéd után a tábor biztosítója magyarázott mindenféle hülyeségről, ez is kötelező volt, de hogy minek, azt szerintem senki sem tudja. Szóval ezért nem telefonáltam a szabadnapomon, de remélem ma vagy holnap lesz időm. Na most fekszem le, mert itt már fél kettő és fél hétkor már kelni kell. Azért kíváncsi leszek, hogy holnap a francia srácok, hogy dolgoznak majd (:

Bogie's

Ma össznépi bowlingozás volt a staffnak, amit a tábor állt. Ott maradtam a konyhában segítettem felmosni, és így nem értük el a buszt, ami bevitt volna a városba, de nem is igazán akartuk.
Helyette inkább felfedeztük a vadonatúj sportcsarnokot, amiben egy konditerem is helyet kapott. Kihasználva a lehetőséget, hogy a tábor üres volt, használatba vettük a gépeket, úgyhogy testmozgás mára is megvolt. Mivel nem egész estés foglalkozásnak szántuk a "testépítést", és hogy ne unatkozzunk nagyon, elmentünk a legközelebbi vendéglátóipari egységbe, a Bogie's-ba, ahol biliárdoztunk egy jót, majd a helyi a játék után a helyi farmerek is megtaláltak minket, hogy szeretnék velünk játszani. Elfogadtuk a kihívást, mert láttuk, hogy már nem az első sörüket isszák, gondoltuk így lesz esélyünk. Nem sokkal de végül is kikaptunk tőlük

Ma saláta készítés közben a Tatjana (supervisor) szólt, hogy szüksége van 3 fiúra. Gondoltam valamit pakolni kell, legalább egy kicsit kimozdulok a konyhából. Tévedtem... A mosogatógép alatt kellett kitakarítani valami hipószerű cuccal. Hát mivel a mosogatógép alatt nem túl jó a szellőzés, már a végére minden bajom volt a gőzöktől. A felénél már annyira marta a torkom, hogy a fejkendőmet a szám elé kellett kötnöm.

Foci

Munka után ma elmentünk focizni, egy kézi pályára. Először 4-en kezdtünk, majd végül kibővültünk 8-ra, köztük az egyik angol csajjal Amy-vel aki egész jól focizik. A vége az lett, hogy magyarok a többiek ellen. Persze nyertünk. Hál' Istennek mindkét lábamon akkora vízhólyag lett, hogy menni alig tudok. Sebaj, holnap csak 7-től 3ig dolgozok :) szabadnapom a héten csütörtökön lesz.

Mosoda és Premier Outlet

Tegnap ebéd és vacsi közötti szünetben elmentünk a mosodába kimosni a szennyest. Szépen sütött a nap, elindultunk rövid gatyába és napszemüvegben és visszafelé hát persze, hogy szakadt az eső. Na nem baj, legalább a ruháim tiszták.

Ma voltunk a Premier Outletben Leeben, ami azért kicsit nagyobb mint a mienk, és még az összes bolt nyitva van :) A túra termése két póló lett, amit 22 dollárért szereztem meg. Benéztünk azért a Hugo Boss-ba és Ralph Lourenbe is, de ott csak az anglok vásároltak. Az egyikük 200 dollér értékben :) és ebből csak 100 dollár egy Hugo Boss farmer volt. Ma azért tudtunk elmenni a táborból, mert vitték az egész tábort. Aki itt maradt személyzet az pedig olyan kaját kapott, amivel a szakácsoknak nem volt sok dolguk, meg amúgy is egy csomó mindent elkészítettünk előre.
Majd ha lesz hosszabb időm, akkor írok a konyhai személyzetről egy kis leírást.

A bicikli, a cipőm és Sam :) + a tegnap

Ma szabadnapot kaptunk és gondoltuk, hogy beugrunk a városba szétnézni, meg akinek kell valami az meg is veheti. Egész délelőtt a bicklis csávót kerestük, de egyszer teniszezett, aztán meg hokizott, így nem ért rá, de ebéd után végre szereztünk. Elindultunk befelé a városba Peti, Dani, Sam és én. Sam mondta, hogy rég biciklizett utoljára, meg annyira nem megy neki, de azért velünk jön. Nem tudom, mikor ült utoljára biciklin, de tényleg elég szarul ment neki :) folyamatosan csellengett és többször nekiment a patkának. Az út alatt kétszer el is esett :) Az első esés után mögötte mentem, hogyha történne valami akkor tudjak neki segíteni. Egész úton nem bírtam abbahagyni a nevetést :) Mikor már visszafelé tartottunk, éreztem, hogy valami lóg a cipőm talpán. Hát a cipőm talpa volt az. Gondolhatjátok mekkora öröm volt. Nem akartam semmit venni, de a cipőm miatt be kellett mennem a BigY-ba (bevásárlóközpont), venni pillanat ragasztót, és mivel olyat pillantottam meg amit már otthon is régen ettem, ezért vettem egy Pez adagolót, amihez adtak 3 pezt is :) Visszafelé megálltunk még az utolsó italboltnál és vettünk sört is, amit a hegyen ittunk meg, ahonnan szinte az egész völgyet belátni és a nap is ott megy le.
Tegnap Kaja után az igazgató tartott egy kb. 10 perces fejmosást a H1N1-ről, hogy mindenki mosson kezet sokszor, ne igyunk egymás poharából, tényleg nagyon sokszor mossunk kezet, és ha valaki érez valamit, akkor szóljon azonnal. Folytattuk a mosogatást és egyszer bejött egy csávó és mondta, hogy fél kilenckor találkozó van az Office mellett, lesz valami csapatos dolog. Leült oda az összes eddig megérkezett személyzet és elkezdték mondani, hogy tök jó, hogy itt vagyunk meg milyen jó is lesz a nyár, mikor az irodában dolgozó személyzet beöltözve minden féle hülyeségnek, elrohant előttünk. Nem sokkal utánuk az igazgató is oda száguldott a golf kocsijával kiugrott, és elkezdte magyarázni, hogy jöttek az idegenek, akik sokkal de sokkal veszélyesebbek mint a swineflu (sertésinfluenza) és el kell őket kapni, ugye segítünk neki. Csapatokra oszlottunk és elkezdtük keresni az idegeneket. Akkor kapott el egy csapat egy idegent, ha egymás kezét fogva körbevetük. Ilyenkor kért tőlünk valamit amit meg kellett csinálnunk, utána aláírta a lapunkat, hogy elkaptuk. Végül a negyedik helyen végeztünk az ötből.

Azt hiszem ennyit akartam, de ha van még valami akkor írok.

Berni első bejegyzése

Na a nagy utazásban megfáradva és a buszon lévő wifinek megörülve megteszem én is első bejegyzésem.

Annyit mondhatok hogy idén sem maradtam kaland nélkül. :D

Anyira szarul megy a Melévnak hogy már be sem állítja a repülőit a terminálhoz, busszal vittek ki minket a géphez. Na erről ennyit. Ennyi pénzért pedig már igazán a seggem alá tolhatnák a gépet. Az első percek halálfélelmei után elég hamar megnyugodtam. Először sikerült ablak mellé ülnöm de már le akartak csapni rá. Egy férfi megkért hogy hadd üljön a felesége mellé, de nem engedtem, bár utólag lehet jobb lett volna. Folyamatosan azt néztem leszállásnál, hogy na ha innen lezuhanunk még nincs esélyünk a túlélésre, és ez így ment míg kb elértük a fák vonalát, aztán eszembe jutott hogy a földetéréskor se 100%-osak az esélyek. :D

A Brüsszeliek sem normálisak. Állítólag derült volt az ég a leszállásunkkor, ezt a pilótával a központ közölte, naná hogy zuhogó eső volt, ez még rátett egy lapáttal a parámra. Azon gondolkodtam hogy egyáltalán felszállhatunk e esőben, de a pilóták nem nagyon zavartatták magukat. A Brüsszeli reptér egy rémálom! Vagy 2 km-t gyalogoltam meg össze vissza fel le mentem lépcsőkőn, mire eljutottam A terminálból a B-be, ráadásul megint át kellett menem a biztonsági ellenőrzésen.

Ja persze hogy már reggel Budapesten tele volt a gép, úgyhogy idén sem kellett ablakhoz ülnöm, de helyette beülhettem középre. :S Remek volt egy feka srác ült mellettem akinek valami daganat volt a fején, és kicsit furcsa volt a szaga, na egyből előjött belőlem a nem szép oldalam. Ráadásul állandóan az én térfelelmen matatott. Néha jól meg kellett löködni. :D

Nagyon lassan telt az út. Nem tudtam aludni annyira kényelmetlen volt, egy filmet sem tudtam végignézni. Nem volt elég hely a lábamnak. A kajának harmadát sem ettem meg. Amit tudtam azt elraktam hogy a 11 órás buszúton legyen valamim. Mivel teletömtem magam a méregdrága homeopátiás gyógyszeremmel így elég jól tűrtem a 30 perces intenzív ereszkedést.

A belépésnél szerintem rekord ídőt futottam, 10 perc alatt bent voltam az országban.

Kicsit izgultam hogy mi van a cuccommal, de első körben az is megérkezet szerencsésen, mehettem tovább. Na amit megint nem egyszerű megtalálni Chicagoban az a metró. Addig még hagyján, hogy a repülőtéri vasútra fel kell ülni, na de onnan... Egy darab tábla nem volt kirakva! Megkérdeztem egy hapsit, az meg válasz nélkül elindult. Mondom jó, mentem utána. Erre bevitt egy parkolóházba, mondom ez már gyanús, és rámutatott egy liftre hogy szálljak be. Mondom OK. Beszáltam és ahelyett hogy az lett volna kiírva melyik emeleten mi van, mindenhajta chicagoi sportcsapatok logoi voltak kint. 6 emeletes volt az a dolog, mondanom se kell mind a hatot végigjártam mire megtaláltam a terminált.

Ja és persze hogy nem adott vissza a hülye gép, nekem meg 2.25 helyett 5 dollár volt. Elküldtek egy boltba váltani ahol közölték hogy vegyek valamit. Mondom azt má nem! De mivel a közelben nem volt semmi ezért muszáj volt visszamennem. Jól leoribáltam a nő fejét hogy miért nincs semmire kiírva az ára, meg hogy ezért Európában úgy megbűntetnék a boltját hogy az nemi igaz, és 1.5 dollárét vettem egy Tik Takot. :S Remek! 300 Ft!

A metrón már majd elaludtam, és elég furcsa emberek ültek rajta már a végére. Azt hiszem pár feka srác nekem dumált valamit de nem értettem mit mondanak (mint ahogy senkit Chicagóban), úgyhogy nem foglalkoztam velük.

Nagynehezen lesétáltam a metró és a buszpályaudvar közötti távolságot, és némi félreértés után meg is kaptam a jegyemet, amiről később kiderült hogy nem az volt, és miután a jó helyen is elkértem a jegyem, nem sokra rá kiderült hogy az sem az volt. Csak véletlenül mentem oda a pulthoz, mire a pasi közölte hogy már halálra kerestek. Hát lehet hogy bemondták a nevemet, de hogy nem hasonlított rá, az is tuti! :D

Nem voltam nagyon a toppon a hátamon egy 17 kilós túrahátizsákkal (ami otthon 13 volt :O ) a kezemben egy 8 kilós hátizsákkal, másikban egy kólával és mindenfajta hülyeséggel megrakott spáros zacsival, és nyakamban egy rohadt nehéz fényképezőgéppel. Nagyon nehézkes volt a mozgás. Végre kifújtam magam egy kicsit, de folyamatosan mozognom kelett hogy becserkésszem az egyetlen helyet ahol volt konnektor. Laza 20 perces kutakosás után elő is került a laptopom amerikai konnektorba való vége, közben elárasztottam mindent körömlakkal, mert sikerült összetörnie az út alatt. :D Wifi persze nem volt a pályaudvaron.

Próbáltam berakni a cuccaim egy megörzőbe, de mind tele volt. Aztán egyszercsak megláttam hogy valaki kiveszi a cuccait. Sprint oda, mindenkit fellőkve, de a hülye gép nem vette be az 5 dollárt, na akkor rohanás a pulthoz, vissza a szekrényekhez, bevette örülés... Kinyílt az egyik felső ajtó. Amíg próbáltam összeszedni mi kell, addigra valahogy becsukódott, és nem tudtam kinyitni. Hümm mondom ok. Kinyitottam a kódommal, visszazártam. Elmentem felhívni anyut,és épp beszéltünk amikor észrevettem hogy egy feka srác épp a szekrényemet nyitja ki. :O Lecsaptam se szó se beszéd a telefont rohantam oda, de addigra a srác becsukta az ajtót. Ami nem nyílt ki a kódommal. Na akkor elindultunk reklamálni. Nőci jőn, berakta a táskámat megint, aztán mondta hogy ha majd kell akkor jöjjek vissza aztán majd kinyitja. A helyzet nem volt megnyugtató, mert a hülye gép még mindig azt jelezte hogy van szabad szekrény pedig nem volt. Mondom az jó lesz ha megint valaki kinyitja, és lehet hogy legközelebb már nem lesz akkora szerencsén, hogy visszacsukja, hanem mondjuk kiveszi a 170 ezer ft-os fényképezőgépet.

Mondom én azt nem hagyom ott. Így hát szobroztam egy szekrény előtt. :D Remek! Valahol wifit akartam szerezni de így nem mehettem el.

Aztán jött vissza a srác, aki kinyitotta a szekrényem egy hapsival aki láthatóan értett is már hozzá. Elsírtam bánatomat, erre nyomtatott nekem egy másik cetlit, és mondta hogy most már jó lesz.

A feka sráccal már akkor szóba elegyedtem mikor mentünk reklamálni, illetve ő kezdett el kérdezgetni hova megyek.... Tökre meg is lepődtem hogy értem, mert előtte senkit nem értettem Chicagobol. Mindenre vissza kellett kérdeznem.

Na ő teljesen korekten beszélt. Az a tapadós fajta volt. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre. De legalább nem unatkoztam 4 órát. Még a busz indulását is megvárta velem. legalább nem unatkoztam ha már wifi nem volt.

Az út halál volt. Kétszer kellett átszállnom, szóval nem kellett aludnom a buszon sem. Két srácnak sikerült betépnie az egyik 10 preces megállóban, szóval az út további részét eszeveszett ordítozással tölthettük. Válogatott káromkodásokat tanulhattam ezen röpke 3 óra alatt. De legalább eséylem sem volt elaludni.

Már itt vagyok a táborban, egész nap nem sikerült aludnom, mert vagy füvet nyírtak melettem, vagy ordibáltak a folyósón, vagy bent a szobában dumáltak, szóval most itt állok kb 40 óra nem alvással, és még egészen jól vagyok.

Az utazás, a szállás, a tábor

Szombat reggel időben kiértünk a reptérre, utána egy kis apró vadászat után már a parkolódíjat is kitudtuk fizetni. Bent vártunk kb. fél-egy órát, mire Alex (Campleaders) kiért. Utána elmondták még utoljára a hasznos tudnivalókat, majd jött a check-in. Még egy kicsit búcsúzkodtunk, és én elindultam az ismeretlnebe :). Jól át világítottak, aztán már bent is voltam a terminálnál. Kb. 10 percet kellett várni a beszálláshoz.
Első utam Zürichbe vezetett. Ez igen rövid volt. Felszáltunk, kaptunk inni meg egy kiflit reggelinek, aztán már szálltunk is le. Zürichbe az átszállás könnyen ment, el sem lehet téveszteni. Itt megpróbáltam kapcsolatba lépni az itthoniakkal, de a reptéri wifi fizetős, így ez nem ment. Ezen a repülőn együtt utaztam Scherer Péterrel és Szabó Kimmel Tamással ő a Made in Hungária főszereplője.
A második, kicsit hosszabb lélegzetvételű út már Zürichből vezetett New Yorkba. Felszálltunk az Airbus A330-asra és reménykedtünk, hogy az ilyen tipusú gépekekből nem esik le kéthéten belül kettő :) A jegyünk természetesen Economy osztályra szólt, de hogy odajussunk át kellett mennünk a Business osztályon. Nekik szép nagy helyük volt :). De mi sem panaszkodhatunk, mert ugyan azt a szolgáltatást kaptuk mi is, csak nekünk egy kicsit kevesebb hely jutott.
 Majd töltök fel képeket, amiket meg lehet nézegetni.
Az úton összesen háromszor kaptunk enni, az első egy kis ropi volt. Ezután szinte rögtön hozták a főtt ételt, ami valami szaftos csirke volt párolt brokkolival, valami krumpli szerű körettel és salátával. Ebből is látszik, hogy eszek zöldséget, választhattam volna tésztát is, de hát azzal ki lakik ugye jól :). Volt egy süti desszertnek, egy mini zsemle, margarin és camamber sajt. Jó szokásomhoz híven mindent elfogyasztottam annak rendje és módja szerint :) A következő és egyben utolsó kaja jégkrém volt, és valami tortilla szerű cucc.
Visszatérve a szolgáltatásokra. Az ülésnek állítható fejtámlája volt, és az előttem lévő ülésbe volt beépítve a kis tv-m. A szék karfájában volt a kivehető távirányító, ami több funkciós volt. Képek később. Az egyik oldala távirányító (választhattam vagy 10 féle film közül, csomó zene, néhány sorozat) A másik fele a távirányítónak game boy volt és persze volt vagy 20 féle választható játék is. Az odaút egész gyorsan eltelt, ettem, filmet néztem, aludtam, játszottam, ettem, aludtam, filmet néztem.
Néhány adat a repülőútról. A maximális magasságunk 11896 méter volt, max. sebesség 811km/h és odakint -58°C volt. Zürichből 6315 km-t repültünk.
Az utazáshoz már előre oda volt készítve egy párna egy takaró és fülhallgató a filmekhez.
New Yorkban leszállás után röpke másfél órát álltunk sorba a határon, mert annyian voltak előttünk, de gond és testüreg motozás nélkül átengedtek a határon. Miután már amerikai földön voltam, már csak a Hostelba kellett eljutni. 9en magyarok egy helyre mentünk, és így összeverődve indultunk neki az újvilágnak. Első nekifuásra az AirTrain-t kellett megtalálni, ami könnyen is ment, először viszont rossz irányba indultunk el, de ezt a problémát gyorsan megoldottuk. Eljutottunk az A metróig ami Bronxon megy keresztül a broadwayen át Harlemig. Nekünk a Broadway és Harlem között kellett leszálnunk. A metrótól ne várjon senki sokat, sokkal ocsmányabb mint itthon. Az utunk elején az utazók többségét a fekete lakosság tette ki, majd ahogy közeledtünk a Broadway felé egyre több fehér néppel találkoztunk. Sikeresen megérkeztünk a Hostelba, elfoglaltuk a szobánkat, majd megfogadva Iza (Campleaders) tanácsát voltunk annyira tökösek, és neki vágtunk a városnak. Először kerestünk egy boltot, mert majd éhen halt a csapat. 25 centért vettünk muffint, ami kb olyan ízű volt, mintha itthon bekaptam volna egy kanál cukrot. Ez nem vicc, mást nem lehetett érezni.
Mivel a Central Park mellett laktunk, értelem szerű volt, hogy megnézzük. A bejáranál találkoztunk egy idős házaspárral és megkérdeztük, hogy biztonságos-e Harlemtől 3 utcányira bemenni a Central Parkba. Azt mondták, ha a szélén maradunk, akkor nem lesz baj. Sétáltunk kb 10 utcányit, majd metróra pattantunk és irány a Times Square. Mikor feljöttünk a metróból 10 percig bámészkodás tátott szájjal, majd tátott szájjal folytatva utunkat kicsit körbe néztünk. Azok után amit láttam, nem hiszem el, hogy válság van :) Erről is lesznek képek.
 A cukor bomba után megint megéhezettt a banda és mivel az utcai hotdog árusoktól elég égett szag jött, inkább a jól bevált McDonald's-ot választottuk. Mindenki sajtburgert evett, ami 1.61 volt és az íze pont mint otthon. Hazamentünk, lefeküdtünk, hogy ma el induljunk a táborba. Két magyar sráccal jöttem együtt, velük vagyok egy táborba. A buszon mint a korábbi bejegyzésben írtam volt wifi, ami igen meglepett, de örültem neki. A táborban meglepetésemre már volt két magyar, én csak egyre számítottam. Dani és Nóra. Ők kb. egy hete vannak itt, ma jöttünk hárman, és holnap jön még egy srác, tehát összesen hatan leszünk. Mikor megérkeztünk megkaptuk a takarókat, megmutatták a szállás helyet, majd kaptunk kaját.
A kaja kicsit érdekes volt. Két pirítós, megáztatva valamiben, közte sajt és vagy paradicsom, vagy uborka. Most a szabadidőnket töltjük amit mára kaptunk, holnap pedig fél nyolctól kezdődik a munka. A szállásról később töltök fel képeket, érdemes lesz megnézni. Most más nem jut eszembe, ha lesz még valami, akkor megírom, vagy kérdezzetek kommentben.

Megérkeztem

Több mint 12 órás út után tegnap megérkeztünk NY-ba. JFk-n és a Zürichbe is csak fizetős wifi volt, a hostelban meg valamiért nem tudtam rá csatlakozni, de most, hogy elindultam Great BArringtonba a buszon ülve az autópálya közepén írom ezt a bejegyzést :), amit most abba is hagyok, mert úgy ráz a busz, hogy alig tudok írni, de majf ha lesz időm akkor írok egy hosszabbat, mert van miről.

Kisebb pánik a sztrájk miatt

Ma egy kicsit megállt bennem az ütő, amikor meghallottam, hogy Ferihegyen már megint sztrájk van, de aztán megnyugodtam, mert én nem Malévval megyek (a Malév pilótái sztrájkoltak), és egyébként is csak két órás volt, viszont ha nem sikerül megegyezniük, akkor június 17-én folytatják...

Maradj naprakész

Ha nem akartok lemaradni az izgalmasabbnál izgalmasabb bejegyzéseinkről, akkor a baloldalon lehetőségetek van feliratkozni hírcsatornánkra :).
Az első legördíthető fülnél a bejegyzésekre tudtok feliratkozni a felajánlott hírcsatorna olvasókkal, vagy a legalsó lehetőségre kattintva a kedvenc alkalmazásotokkal. Akinek a bejegyzések nem lennének elegek, az
A második legördíthető fülnél a megjegyzésekre tud feliratkozni, hogy ne maradjatok le semmiről.

Sweet Liberty!

Vészesen közeledik a kiutazás pillanata. A vizsgaidőszak sikerélményei, és laza ütemrendje mellett rengeteg időt fordítok a tervezgetésre, és készülődésre... :D Na persze!

Egyesek már számolgatják vissza a napokat helyettünk is, és záporoznak a jókívánságok az útra.
Van aki igencsak megadja a módját!

Pl. az alább látható "korántsem" giccses szösszenettel.
Köszi Melinda és Bence! Mellesleg Bencétől kapott atyai jó tanácsot is szívesen megosztanám, (:D) de azt hiszem nem tűr blogfestéket.

UI: Boldog Névnapot nekem!
Norbi (: