Az utazás, a szállás, a tábor

Szombat reggel időben kiértünk a reptérre, utána egy kis apró vadászat után már a parkolódíjat is kitudtuk fizetni. Bent vártunk kb. fél-egy órát, mire Alex (Campleaders) kiért. Utána elmondták még utoljára a hasznos tudnivalókat, majd jött a check-in. Még egy kicsit búcsúzkodtunk, és én elindultam az ismeretlnebe :). Jól át világítottak, aztán már bent is voltam a terminálnál. Kb. 10 percet kellett várni a beszálláshoz.
Első utam Zürichbe vezetett. Ez igen rövid volt. Felszáltunk, kaptunk inni meg egy kiflit reggelinek, aztán már szálltunk is le. Zürichbe az átszállás könnyen ment, el sem lehet téveszteni. Itt megpróbáltam kapcsolatba lépni az itthoniakkal, de a reptéri wifi fizetős, így ez nem ment. Ezen a repülőn együtt utaztam Scherer Péterrel és Szabó Kimmel Tamással ő a Made in Hungária főszereplője.
A második, kicsit hosszabb lélegzetvételű út már Zürichből vezetett New Yorkba. Felszálltunk az Airbus A330-asra és reménykedtünk, hogy az ilyen tipusú gépekekből nem esik le kéthéten belül kettő :) A jegyünk természetesen Economy osztályra szólt, de hogy odajussunk át kellett mennünk a Business osztályon. Nekik szép nagy helyük volt :). De mi sem panaszkodhatunk, mert ugyan azt a szolgáltatást kaptuk mi is, csak nekünk egy kicsit kevesebb hely jutott.
 Majd töltök fel képeket, amiket meg lehet nézegetni.
Az úton összesen háromszor kaptunk enni, az első egy kis ropi volt. Ezután szinte rögtön hozták a főtt ételt, ami valami szaftos csirke volt párolt brokkolival, valami krumpli szerű körettel és salátával. Ebből is látszik, hogy eszek zöldséget, választhattam volna tésztát is, de hát azzal ki lakik ugye jól :). Volt egy süti desszertnek, egy mini zsemle, margarin és camamber sajt. Jó szokásomhoz híven mindent elfogyasztottam annak rendje és módja szerint :) A következő és egyben utolsó kaja jégkrém volt, és valami tortilla szerű cucc.
Visszatérve a szolgáltatásokra. Az ülésnek állítható fejtámlája volt, és az előttem lévő ülésbe volt beépítve a kis tv-m. A szék karfájában volt a kivehető távirányító, ami több funkciós volt. Képek később. Az egyik oldala távirányító (választhattam vagy 10 féle film közül, csomó zene, néhány sorozat) A másik fele a távirányítónak game boy volt és persze volt vagy 20 féle választható játék is. Az odaút egész gyorsan eltelt, ettem, filmet néztem, aludtam, játszottam, ettem, aludtam, filmet néztem.
Néhány adat a repülőútról. A maximális magasságunk 11896 méter volt, max. sebesség 811km/h és odakint -58°C volt. Zürichből 6315 km-t repültünk.
Az utazáshoz már előre oda volt készítve egy párna egy takaró és fülhallgató a filmekhez.
New Yorkban leszállás után röpke másfél órát álltunk sorba a határon, mert annyian voltak előttünk, de gond és testüreg motozás nélkül átengedtek a határon. Miután már amerikai földön voltam, már csak a Hostelba kellett eljutni. 9en magyarok egy helyre mentünk, és így összeverődve indultunk neki az újvilágnak. Első nekifuásra az AirTrain-t kellett megtalálni, ami könnyen is ment, először viszont rossz irányba indultunk el, de ezt a problémát gyorsan megoldottuk. Eljutottunk az A metróig ami Bronxon megy keresztül a broadwayen át Harlemig. Nekünk a Broadway és Harlem között kellett leszálnunk. A metrótól ne várjon senki sokat, sokkal ocsmányabb mint itthon. Az utunk elején az utazók többségét a fekete lakosság tette ki, majd ahogy közeledtünk a Broadway felé egyre több fehér néppel találkoztunk. Sikeresen megérkeztünk a Hostelba, elfoglaltuk a szobánkat, majd megfogadva Iza (Campleaders) tanácsát voltunk annyira tökösek, és neki vágtunk a városnak. Először kerestünk egy boltot, mert majd éhen halt a csapat. 25 centért vettünk muffint, ami kb olyan ízű volt, mintha itthon bekaptam volna egy kanál cukrot. Ez nem vicc, mást nem lehetett érezni.
Mivel a Central Park mellett laktunk, értelem szerű volt, hogy megnézzük. A bejáranál találkoztunk egy idős házaspárral és megkérdeztük, hogy biztonságos-e Harlemtől 3 utcányira bemenni a Central Parkba. Azt mondták, ha a szélén maradunk, akkor nem lesz baj. Sétáltunk kb 10 utcányit, majd metróra pattantunk és irány a Times Square. Mikor feljöttünk a metróból 10 percig bámészkodás tátott szájjal, majd tátott szájjal folytatva utunkat kicsit körbe néztünk. Azok után amit láttam, nem hiszem el, hogy válság van :) Erről is lesznek képek.
 A cukor bomba után megint megéhezettt a banda és mivel az utcai hotdog árusoktól elég égett szag jött, inkább a jól bevált McDonald's-ot választottuk. Mindenki sajtburgert evett, ami 1.61 volt és az íze pont mint otthon. Hazamentünk, lefeküdtünk, hogy ma el induljunk a táborba. Két magyar sráccal jöttem együtt, velük vagyok egy táborba. A buszon mint a korábbi bejegyzésben írtam volt wifi, ami igen meglepett, de örültem neki. A táborban meglepetésemre már volt két magyar, én csak egyre számítottam. Dani és Nóra. Ők kb. egy hete vannak itt, ma jöttünk hárman, és holnap jön még egy srác, tehát összesen hatan leszünk. Mikor megérkeztünk megkaptuk a takarókat, megmutatták a szállás helyet, majd kaptunk kaját.
A kaja kicsit érdekes volt. Két pirítós, megáztatva valamiben, közte sajt és vagy paradicsom, vagy uborka. Most a szabadidőnket töltjük amit mára kaptunk, holnap pedig fél nyolctól kezdődik a munka. A szállásról később töltök fel képeket, érdemes lesz megnézni. Most más nem jut eszembe, ha lesz még valami, akkor megírom, vagy kérdezzetek kommentben.