New York még mindig király hely!

Na kicsit megpróbálom összeszedni mi is történt az elindulás óta. Meglehetősen pörgős, és eseménydús volt az elmúlt pár nap. A legtöbb izgalommal mindig ezek a napok telnek, a sok új ingernek köszönhetően.
A repülés elment, simán viseltem a hivatalosan 10:15 percre tervezett utat. A gép kicsit késve indult, mert nem kaptunk felszállási engedélyt így Ferihegyen dekkoltunk a gépben már egy jó ¾ órát. Pilótánk valószínűleg ennek tudatában sietősre vette az utat, és végül fél órával korábban szálltunk le a Kennedy reptéren. ( Kb. 9 óra alatt tettük meg a távot. ) Az út nagyobbrészt simának volt tekinthető, az öveket 5 percenként bekapcsoltatták, de nem voltak óriásiak a légörvények, szóval teljesen viselhető volt ilyen szempontból. Maga a szolgáltatás amit az Air France nyújtani tudott, viszont közelében sem volt a tavalyi tapasztalatainkhoz képest. Azt, hogy egymás mellett utazhassunk egy nagy mosollyal a legelején sikerült elérnem, pedig a helyek szempontjából eléggé nagy káosz volt a gépen. Izzadtak a pultnál a beszálláskor rendesen, minket meg a leges legelején odahívtak hangosbemondón és átadták a jegyeinket. Az Amerikába való belépés izgalmain gyorsan túlestünk. Vujic a vámtisztem gyaníthatólag a 12. óráját nyomta le, mert majdnem bekapott annyira ásítozott, így sok mindent kérdeznie sem volt kedve, csak nyomogatta a gépét iszonytatóan lassan. Lényeg a lényeg, bejutottam az országba. Ákoskát sikerült elhagynunk egy picit volt némi bonyodalom, de ezt is sikerült megoldanunk. ( Röviden: Míg elment mosdóba, mi bejutottunk az országba az összes papírjával, szóval mehettünk vissza érte...  )
Kijutva és a csomagokat megszerezve elindultunk a szállásunk felé. Első ember aki a NY-i metrón megállt mellettem persze, hogy egy magyar csaj volt aki bőszen mobiltelefonált mellettem.  Kicsit ez a világ! Eljutva a hostelba, átvettük a szobáinkat, két szobába sikerült csak helyet foglalnunk, de nem volt ezzel semmi gond. Főleg hogy mi egy Shared Room-ba kerültünk Ákossal, amiben már két újzélandi leányzó lakott pár napja. Velük csak reggel ismerkedtünk meg, mert egy gyors zuhany után rögtön hátunkra vettük a várost és csak éjjel fél3 környékén sikerült ágyba kerülnünk helyi idő szerint. Ekkor még annyira nem hittem, hogy meg fognak minket kedvelni, mert képtelenség volt nem felébreszteni őket azalatt míg próbáltuk magunkat alvó állapotba helyezni. Ám reggel nagyon kedvesen és lelkesen ismerkedtünk össze, és rendkívül szomorúan fogadták, hogy mi igen hamar távozunk is. Ők szintén táborba készültek, de egy hetet eltöltöttek a tábor előtt NY-ban, hogy kicsit szórakozzanak.
A városnézés nagyon jó volt. Szenzációs ez a város, nagyon tetszik, nagyon más minden, még ha kicsit már ismerősen is tekintettem a különlegességekre. A késő esti NY-ot sikerült megnéznünk, és hát elmondhatom, hogy vasárnap este 11 kor sem áll meg itt az élet. Mintha Budapesten egy szombat estébe csöppentem volna szombat eset. Sajnos mivel sötét volt, fényképezni már nagyon nem tudtam, azért itt van pár.
A hostelban töltött éjszaka nem sok alvással telt, nem tudtam aludni, a fáradtságtól, meg a kicsit összezavarodott időérzékemtől.
Másnap 10-re kellett a buszhoz mennünk ezt az akadályt sikerült könnyen venni. A szállásunkat pár utcára a szállástól foglaltuk. Már a busznál jó néhány ismerős arccal futottunk össze ami a táborban még tovább folytatódott. Mindenki nagyon kedvese volt, és jó volt újra régről ismerős arcokat látni. A buszút 3,5 óránkba telt Pennsilvanyába az autópályán kialakuló dugó miatt, de ezalatt is már jól elszórakoztatta magát a társaság. Ismerkedtünk egymással. Rögtön sikerült egy igen okos Ausztrál lánnyal leállni beszélgetni, aki rákérdezett hogy Magyarország ugye Németország fővárosa, illetve a dél afrikai lánynak el kellet magyarázni merre található Dél-Afrika…  (A tavalyi és idei tapasztalatok összesített eredményei alapján ki merem jelenteni, hogy az Ausztrál oktatás nem túl magasan kvalifikált!)
A táborba megérkezve folytatódtak az udvariassági körök, jó sok régi és újonnan megismert emberrel. Jó dolog visszatérőnek lenni.  Ez a része tetszett.
Rögtön gyors kipakolás után át is mentem a konyhára is ahol én is dolgozni fogok, beköszönni a többieknek. Gyors terepfelmérést tartva kiderült, hogy nem Marius hanem Alana lesz idén a főpincér aki régebben is volt, csak tavaly a betegsége (Leukémia) miatt nem vállalta már el. Idénre jobban lett és újra munkába állt. Szegény tavaly óta vagy 20 kilót hízott, nem mondanám, hogy jó bőrben van. Tavaly keveset dolgozott, de akkor meg sem lehetett volna mondani róla, hogy egyáltalán beteg. Mindenesetre jó főnök, ez köztudott, remélem én is hasonló véleménnyel leszek majd róla. Egyébként úgy fogadott ő is, hogy jó végre olyan embert látni a konyhában aki tudja majd mit kell csinálni, nagy szüksége van rám.
Megérkezésünk utáni első percben Macsek és Jaeson is nagy mosollyal fogadtak, illetve elsők között rögtön kérdezték, hova szeretnénk menni lakni. Gyorsan ki is választottuk a tavalyi szobánkat. Egyetlen szépséghiba, hogy nem 6 magyar fiú lakik most ott, hanem 3-unk mellett 3 jamaikai fekete srác! 
A munka eléggé viselhető, így a második napon egy laza reggeli után pár óra melóval el is készült a konyhánk, nekem már csak el kellett rendeznem a dolgaimat, hogy a megszokott kényelem legyen a pultomon. Mert a nagytakarítást már tegnap megcsinálták. Ebéd után el is mehettem pihenni, már semmi dolgom mára.
Az angolom érdekes módon érzésemre sokat fejlődött.. gyorsan és elég gördülékenyen megismerkedtem mindenkivel. A csapat elég jónak tűnik, lesz itt sok móka. A jamaikai angolom biztos sokat fog fejlődni a nyár végére ebben a felállásban. Borzalmas amúgy ahogy beszélnek, egy tiszta mondatuk nincs… ( ízelítőül amit már tudok pl: [kámjá] = come here)
Adammel a főnökkel is sikerült itt picit dumálgatni, bejöttem próbálgatni a netet, aztán beszélgetésből az lett, hogy elindultam vele netet szerelni, miután elmeséltem neki hogy egészen jól értek ezekhez a dolgokhoz, ám ő annál kevésbé, és így egyetlen kérdésemre sem tudott válaszolni és ezzel meg is állt a tudomány. Ám elmondása alapján LESZ!!! idén rendes internetünk, mert be van vezetve 3 DSL vonal, és nem csak a Szatelit. Kíváncsian várom!
Közben Andris már találkozott Joe-val is, és úgy néz ki tábor után mehetünk neki segíteni, még nincs semmi lefixálva de mondta, hogy okok majd akkor megbeszéljük, de részéről a dolog jól hangzik.
Folyt.köv.