Mivel hirtelenjében rohadt sok időm lett, ezért most írok egy kicsit.

Hogy hogy ennyire ráérek? Úgy, hogy egész nap nyomom az ágyat. Reggel úgy lettem kirúgva a konyháról.

Még otthon kezdődött a dolog, egy utolsó napos vaterás átadásnak köszönhetően. A lánynak akivel pénteken találkoztam mandulagyulladása volt, amit sikerült elkapnom, de péntek este már nem volt mit tenni.

Szerencsétlenségemre a tábori orvos már itt volt, úgyhogy innentől veszett ügy volt az egész. El sem mentem hozzá egészen tegnapig, amikor már sajnos muszáj volt.

Az orvos kicsit érdekes fazon. Van egy játékmajma, aki a konzulense. Eszméletlen! Rendesen beszél hozzá, mintha igazi volna. Jackonak hívják.

Általában Jacko mondja meg a páciensnek, hogy mi a baja. Egyszer egy counselor szóvá tette hogy neki ugyan má’ ne egy játékmajommal kelljen beszélnie, meg tőle hallani hogy mi a helyzet, erre az orvos, doctor George, úgy besértődött, hogy kirúgta a srácot a rendelőből.

Keddenként este Chef vacsorát ad a doktornak, amin Jacko is rendszeres résztvevő. Saját pohara van meg terítéke, és még kaját is kap. Ismét jelzem, egy kézre húzható játékmajomról van szó. Beszélgetnem is kell vele. Első alkalommal azt se tudtam, mi van. Jacko “kérdezett” tőlem valamit, de én az orvosnak válaszoltam. Erre lecseszett hogy nem ő kérdezte, hanem Jacko. Néztem rá hülyén, hogy ez most mit akar?!

Nahát ez a kedves doktor kezel engem.

A bal mandulám totál be van dagadva, kisugárzik az álkapcsomba a fejembe a fülembe a fájdalom. Ő rámnézett, megnyomkodta a torkomat, és azt mondta vírus, úgyhogy erre nem ad semmit mert úgysem hatna. Mondom az nem vicces, nekem jó lesz az antibiotikum, mert már 6 napja beteg vagyok, és nem múlik el. Ezt a kört minden évben eljátszottuk eddig. Én könyörgök az antiért, ő meg nem hajlandó adni. Nem értem miből állapítja meg hogy vírusos-e, mert tenyészetet nem vesz. Na most ott tartunk, hogy sikerült kikönyörögnöm, ha vasárnapig nem javul a helyzet akkor kapok. Állítja, hogy nem a mandulámmal van a baj, ami azért vicces mert már 5 méterről lehet látni hogy be van dagadva a bal, ha hátrahajtom a fejem. Na mindegy. Ő az orvos, nem lehet vele vitázni. A főnökségnek meg hiába szólok, mert biztos hogy mellé fognak állni, erre is már tavaly volt példa a H1N1-es srác esetében. Ő sem kapott semmit az ég világon.

Most próbálom magam kúrálni ilyen házi módszerekkel, de jobban nem érzem magam semmitől. Remélem túlélem valahogy vasárnapig, aztán jöhet az anti.

Egyébként minden ok. Leszámítva az állandóan totál részeg cukrászt, aki mellé már most be kellett állítani egy embert, pedig az egy egy emberes meló. Ezzel a manőverrel megint ott tartok, hogy nincs elég emberem a konyhán. Kevesebb van mint tavaly, pedig elvileg 3-mal több lett volna. Túl szép volt, hogy igaz legyen.

Tegnap az egész banda elment Rhinelanderbe vásárolgatni, meg papírokat intézni. Este cook out volt, ami azt jelenti hogy mindenki kivonul megpakolt fa dobozokkal a tábor mellett lévő sütőhelyekre, és ott vacsoráznak, nekünk pedig csak 30 embert kell megetetnünk. Ezért a délutáni rendrakás után ilynekor össze kell készítenünk a dobozokat. Elvileg 2-kor kellett volna indulniuk, de mivel basztak nekem kulcsot adni a pincéhez, meg semmi sem volt a helyén, ezért még 2.15-kor bent volt mindenki, és hogy még rátegyenek a dolgora, bejött a főnök pofázni, hogy ez ám a ti vásárlási időtőkből megy el.... Nem volt mit tennem, elengedtem az egész bandát, én meg ott maradtam egyedül összepakolni a maradékot. Jól kiakadtam, dehát ez van. Még a vacsit is egyedül csináltam meg, mert nem értek vissza időben. A fiúk 6 kor futottak be, pedig 5.30-kor van vacsora. Az a srác vitte őket, aki egyébként 7 évig dolgozott a konyhán, de idén túl későn jelentkezett, úgyhogy karbantartó lett. Mindenbe bele tud pofázni a konyhán, hogy ezt miért úgy csinálom.... mert ő ezt nem úgy csinálta régen....

Én meg mosolyogva megmondtam neki hogy változnak az idők, és ez már nem az ő konyhája, én sem megyek hozzá oda pofázni a maintenanceba.

Meg felhívtam a figyelmét arra is, hogy ha ilyen sokáig dolgozott a konyhán, akkor hogy-hogy nem tudja hogy mikor kell visszaérni kaja előtt. Büntiből 4-en takarították ki az egész konyhát a srácok, a lányokat meg elengedtem haza, de túlságosan összetartóak, úgyhogy a többség visszajött fél óra múlva hogy segítsenek. :DDDD

Szerencsém van, mert nagyon jó csapat jött össze munka szempontjából, de lehetnének kicsit lazábbak is. Na mindegy, nem lehet minden tökéletes. :)))