Megérkezés

Na túlvagyok a nagy úton. Hosszú volt, 26 óra talpon, de egy nap leforgása alatt Erzsébet városközpontot és a Time Squertis látni...nem adatik meg mindenkinek. Repülés nem volt nagy cucc, még csak nem is tűnt soknak, gyorsan eltelt. Elvoltam az olvasgatnivalókkal, belépéshez szükséges papírok töltögetésével, filmekkel, és játékokkal... Nem részletezem, mert teljesen ugyan az a technika volt amit Balázs is említett. Mire felfogtam, hogy repülünk, a pilótánk már Zalzburgot emlegette, busszal kicsit többnek tűnt anno. A zürichi reptér nem semmi, nem tudtam utánanézni de ha jól gondolom mágnes vasút van a két terminál között. (Emellett végtelen hosszú mozgójárdák..) Óriási!
A jegyeinket még Ferihegyen két frissen megismert társammal egymás mellé kértük, ez többnyire nem jött össze a kedves lánynak aki a check in-nél intézte mindezt. Első utunkon, még csak-csak közel ültünk, ha nem is egymás mellett, ám a NY-i gépen már egyáltalán. A ferihegyi Check in 1 óra 20 percet tartott. Hál istennek a további átszállások, országba bejutások gyorsan és egyszerűen mentek, jóformán nulla várakozásokkal. A hosszabb lélegzetvételű repülőútra, a mostanában megbízhatósági statisztikáját igencsak lerontó Airbus A330-as repülőhöz volt szerencsénk. Annak is a középső 4 es ülés egyik középső ülését tesztelhettem. Egy amerikai házaspárral illetve egy svéd házaspár egyik tagjával osztozkodtam ezen az óriási területen. Az odakészített kispárnával, takaróval, és egyéb apróságokkal pont annyi helyem volt, hogy a lábfejem mozgatni tudjam. New Yorkba JFK-re megérkezve, ekkora már hét cimborával számot vetettünk, és rájöttünk, hogy megéri közösen taxiznunk. Több mint 1 órát taxiztunk, kis város ez a New York. A taxissal beszélgettünk menet közben, azért mikor kiszálltunk ellátott jó tanácsokkal, miszerint vigyázzunk magunkra, és melyik irányba ne ismerkedjünk a város szépségeivel. A Hostel két háznyira volt a Centrál Parktól. Erősen diákszálló/kollégium jellegű volt, meglehetősen egyszerű. Ez leginkább a lakórészre volt igaz. A közösségi részek jól néztek ki, és fel voltak szerelve minden jóval. (WIFI!!) Ekkora a szállóban már nyolcan voltunk magyarok Camp Leadersesek, ebből heten ugyan abba a táborba tartottunk. Összeverődtünk, gyors frissítő zuhany után már neki is vágtunk NY-nak. Egy metrójegy 2 dollár, ami még az otthoni viszonyokhoz képest is baráti, főleg, hogy annyiszor száll át az ember egy jeggyel amennyit csak akar. Ha valami kiterjedtek mondható az NY Metró hálózata. Első utunk Balázsékhoz hasonlóan a Time Square-re vezetett.

Származási hely: 2009.06.18-19. - New York

Származási hely: 2009.06.18-19. - New York

Már a repülőről leszállva, körülnézve érződött, hogy ez egy más világ, na de Manhattan. Hát megvolt a szájtátás részünkről is. A Picadilly Circus elbújhat emellett. A különbség kb. akkora, mint Szigetszentmiklós és Budapest között. Sétálgattunk jobbra balra, tétlenkedtünk, és tátottuk a szánkat. Még este 10-kor is annyi ember volt, hogy állandóan arra kellett figyelni ne veszítsük el egymást. Vacsorára csirkét készítettünk magunknak. :D NAPERSZE! Amerikában?? Szóval a KFC-ben ettünk. Bolttal még csak nem is találkoztunk, gyorsétteremmel viszont annál többel. Hazafelé már 3 csoportban sikerült hazajutnunk, különváltunk, mert néhányan már nagyon fáradtak voltak. Második turnusban leváltunk mi is Ákossal és Ferivel a társaságtól, mikor már mi sem bírtuk tovább. Hazafelé ismét metróra szálltunk, kisebb nagyobb sikerrel 1,5 óra alatt haza is találtunk. Az idő elteltével, és a metrómegállók váltakozásával egyre barnult a törzsközönség. :S Végül csak megtaláltuk a helyes irányt. És probléma nélkül hazajutottunk. Ám azért nem szívesen járkálnék NY-ban sem éjszaka egyedül. SŐT! Sokkal kevésbé, mint mondjuk Budapesten. Ebben az eltévedésünkben egy rendőr segítőkészsége is közrejátszott…lazán elküldött minket rossz irányba a metrón. Majd mikor konstatáltuk, és megpróbáltunk ellenkező irányba visszaszállni, valószínűleg megtaláltuk NY- egyetlen megállóját ahol ezt felszínre jövetel nélkül nem lehetett kivitelezni. Persze az új jegybe került volna, így mentünk még egy megállót, ahol már előtte jártunk, és biztosan tudtuk a járást. Végre „haza” estünk. Nem volt gond az alvással. Másnapra megbeszéltük a találkozót a reggelinél, és egy újabb városnéző utat tervezgettünk. A kelés meglepően könnyen ment. Óra nélkül időben pattant ki a szemem. Még egy reggeli zuhany, ami körülbelül 10 percenként jól esett volna, mert iszonyat párás a levegő errefelé. Mellesleg az eső is hol, eláll hol rákezd. A városnézést a Central Parkal kezdtük.

Származási hely: 2009.06.18-19. - New York

Kiterjedésében a park 8-10 metrómegálló nagyságú…el lehet ott sétálgatni, de nem fogtuk hosszúra. Talán majd máskor rááldozok egy napot.
Ismét metróra szállva elindultunk a Szabadságszobrot megnézni Manhattan végéből. Így messziről marha pici, a filmekben valahogy jobb vágóképek vannak róla. :D

Származási hely: Resize

Következő megállónk a Wall Street volt, végigsétáltunk a pénzvilág nagyjainak utcáján. Kivételesen nagy nyüzsivel találkoztunk. Jó sok turistával, és jó sok helyivel. Ebédidő révén még többen voltak. A helyi folklórnak megfelelően, az utcai hamburgerest választottuk éhségünk enyhítésére. Ebédünket a New Yorki Tőzsdével szemben, üzletemberek társaságában fogyasztottuk el.

Származási hely: Resize

Nem kevés rendőrrel voltunk körülvéve, akiknek a felszerelése egy harcba induló katonához hasonlított. Durván néztek ki.
Persze utunkból nem hagyhattuk ki a Wall Street bikáját sem, pipa ez is meg volt. Annyian voltak körülötte, hogy a közelébe jutni is nehéz volt.

Származási hely: Resize

Lassan aztán időnk lejárt, és el kellett mennünk a csomagmegőrzőben hagyott táskánkért, hogy elindulhassunk a buszunkhoz. A csomagmegőrzőről annyit, hogy a néger portásunk majd az egész raktár táskát ránk sózta, úgy válogattuk, hogy melyik nem a milyenk, és kétszer nyittattuk még ki, hogy ezt még rakjuk már vissza mert ez sem a mienk. Rájöttünk mekkora biztonságban volt a cuccunk.
A találkapont pár sarokra volt a hosteltől, ennek gyalog vágtunk neki, hál istennek nem volt vészesen nagy a távolság NY-i léptékekhez képest. Találka majd indulás a táborba.

Származási hely: 2009.06.18-19. - New York

A buszon töltött első két perc után jött a kérdés hátulról. Ti magyarok vagytok!? Újabb magyar lánnyal bővült a banda. Szóval már 8 an vagyunk ismételten. Újdonsült társunk már haladó versenyző, ez lesz a 3. nyara a táborban. Szóval jól ki is faggattuk, csak úgy záporoztak a kérdések.
A táborban rögtön vacsorával fogadtak. A cuccainkat lerakatták velünk az épület elé. A kisebb táskám azért szerettem volna magammal vinni, ám az igazgató leintett, hogy tényleg nyugodtan otthagyhatom, és hagyjam ott!  Mégiscsak kelet Európából jöttünk, az érzés még bennünk van. Elég kedves fogadtatás volt. Pár üdvözlő szó, de nem húzták sokáig tekintettel a ránk, mondván szeretnénk pihenni. Hát a szállásunktól nem voltunk elragadtatva. Képek később. Elrendezkedtünk volt egy esténk, ismerkedni a környezettel, még egy séta a környéken is belefért az időnkbe. (A környék magát a tábort jelentette, mert valami óriási, és így is csak az egyik részén jártunk) Másnap reggel viszont már kezdtük is a rock’n’roll -t.