Egy post tőlem is!

Na szusszanásnyi időt találva, gyorsan kaptam az alkalmon, hogy beszámoljak picit én, ha már Berniről és Balázsról semmit nem tudunk. Nálam ugyanis rohamléptekben zajlottak múlthéten az események. Elöljáróban annyit, hogy Großbetlingen-ből Németországból írom ezt a bejegyzést Ugye azt már hallottátok hogy nem mentem ki Amerikába.. nem is ragozom, uncsi..
Lényeg a lényeg, hogy az itthoni állásom is döglődni látszódott, így élvezetem a nyarat nyugodtan ameddig csak lehetett, mígnem két hete csütörtök kaptam reggel egy telefont a közvetítőmtől, hogy mit mondok akkor a munkára. Első kérdésem úgy hangozott, hogy most mégis melyik munkára gondolsz? Mint kiderül nem is hívott fel előtte, elfelejtett nekem szólni róla. Elmondta a részleteket, majd mondta hogy akkor hétfőig gondolkozzak rajta és majd beszélünk. Rendben gondoltam, de mire kettőt fordultam 1 órán belül kaptam az újabb telefont, hogy nincs e kedvem másnap reggel egy megbeszélésre elmenni teljesen kötetlenül, de most vannak itthon a cégtől az emberek, ha egyeztetni szeretnénk. Erre a megbeszélésre el is mentem, ahol felvázolták számomra a lehetőségeket. Meglehetősen kecsegtető ajánlaton vázoltak. Egy hétvégét rágódva vissza is szóltam hét elején, hogy érdekelne a munka, csapjunk bele. Visszajelzést persze nem kaptam, gondoltam persze még vissza sem szólnak. Meg hát mindegy is nem sürgős Augusztus 1-én kezdek úgyis, ha véletlenül összejön a dolog. Na megnyugvásra semmi okotok, fokozom az izgalmakat tovább rögtön! Ugyanis pénteken jött a hír, megkaptam a munkát, és megkérdezte a főnök esetleg tudnék e már vasárnap indulni, hogy itt Németországban hétfőn kezdjek dolgozni! :)
Na ez azért picit szíven ütött, de megvagyok. Tehát összefoglalva munkát kaptam Németországban szakmámban, ingázom Pest és Stuttgart között, és még fel sem fogtam mi is történt olyan gyors volt az egész. :)
A meló érdekes, és kihívásokkal teli, jó sokat dolgozunk, de marha sokat is tanulok.
Maga a hely nagyon szép, aranyos kis német falucska mind két település. Van egy saját hotelszobám, TV-vel, saját fürdővel, internet stb. Minden nap takarítanak és még ha összerakom az ágyam magam után, akkor is újra összehajtogatják még a pólóm is amiben aludtam. :) A cégtől nem messze van egy tó ott szoktunk ebédelni a tóparton többnyire. Megszokható érzés... :D
Mára ennyi, többre erőből nem futja mert 3 nap alatt majd 30 órát dolgoztam, és ebben egyik éjjel 1,5 órát aludtam autóban kifele jövet. Ami nem volt túl pihentetőnek mondható. :S
Részletekkel majd még próbálok később jelentkezni.
Üdv mindenkinek!
UI: Na Halljunk végre rólatok is már valamit! Írjatok!
N

Az utazás

Na idén is eljött az a pillanat, amikor elhagytam kicsiny országunkat. 4-én reggel 7kor szállt fel a gépem a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről (blee, még leírni is rossz). Néhány óra utazás után meg is érkeztem New Yorkba, ahol a többiek már 2 órája vártak rám, azonban 4 embernek sajnos nem érkezett meg a csomagja, ezért még egy kis időt a reptéren kellett töltenünk. 4-én már nem mentünk sehova, mert nagyon fáradtak voltunk. A szállás teljesen megfelelt a célnak (alvás) jobban jártunk mintha hostelbe mentünk volna, mostantól szerintem marad ez az apartmanban alvós téma ha szállást kell foglalnunk.
Vasárnap egész nap a városban voltunk, főként vásárolgattunk, mert ugye a srácoknak pótolniuk kellett a cuccaikat, amik még mindig nem érkeztek meg, de azért marad még egy kis idő városnézésre is. Voltunk a Times Square-en, sétáltunk a Broadway-en, aztán egy kicsit megpihentünk a South Ferrynél és néztünk az öbölbe, meg a Szabadság-szoborra.
Jelenleg éppen a tábor felé tartunk már fél órája, még kicsit több mint három óra van hátra, amit valószínűleg alvással fogok tölteni.
Megpróbálok legalább hetente egyszer jelentkezni, de nem ígérem, hogy mindig menni fog :)